Segítsetek! Mit kezdjek az életemmel? Mi a baj velem?
15 éves lány vagyok. 8 éves koromban meghalt az apám. Azóta anyám iszik, egy barátja sem maradt vele, pont ezért. Most van egy, akivel állítólag "szeretik egymást", de rám elég rossz hatással van. Ilyeneket mond, h korbáccsal kéne engem verni, meg stb. Anyám kijelentette, h nem érdekli már, h mit csinálok, eltart, de ennyi, sz.rik a fejemre, elértem nála. De kérdem én, mivel? Oké, nem voltam mindig kisangyal, ha beszólt, nem tudom türtőztetni magam, de leginkább az orrom alatt, h ne hallja. Többször meg is vert, örök nyomai vannak rajtam, pl amikor egyszer meg akart fojtani, vagy az ajtóüveggel az ereimet vágta fel...
Folyton azt érezteti velem, h nem vagyok jó semmire, csak h az ő életét megkeserítsem. Ahányszor mondom neki, h próbáljunk meg normálisan élni, hozámvágja, h miattam nem lehet, mert nem szeret, mert apámra emlékeztetem.
Mindent megtettem eddig is, h elfogadjon, a bizonyítványomban szinte minden 5ös, a készségtárgyakat leszámítva. Rengeteget sírok, nem tudok mit kezdeni magammal. Nem vagyok egy vékony alkat, sőt, de az elmúlt egy hétben enni sem eszem szinte, annyira kikészít, és 4 kilót fogytam. Mi lesz így velem? Amúgy is akartam fogyni, de milyen vége lesz így ennek? Nem lesz gáz, ha alig eszem?
És anyámmal mit csináljak? Sokan mondják, h már csak 3 év, de nem hiszem, h ki tudnám bírni.
Mindemellett álmom, h énekesnő lehessek, de a barátjával is hangoztatják, h semmi esélyem ,pedig mások szerint jó a hangom. Most jelentkeztem a Csillag Születikbe, hátha sikerül elérnem valamit, és akkor végre talán anyám is elfogad...
De mégis mit csináljak? Már nem egyszer az öngyilkosságot is fontolóra vettem...
Anyukádnak nagyon súlyos gondja van magával, Te ennek iszod a levét. Az teljesen rendben van, hogy Te Őt az apukádra emlékezteted. Fura is lenne, ha nem így lenne, hiszen Te belőlük vagy. (50-50%) Az egy nagyon érdekes kérdés, hogy anyukád miért nem tudja elfogadni azt, hogy apukád elment az Ő életéből? (Apukád öngyilkos lett?) Mert ilyet azok szoktak tenni, akik a másikat hibáztatják, úgy érzik, a másik tartozik nekik. Most már mindegy, bármivel is tartozik apukád anyukád szerint, azt már nem fogja megadni, mert meghalt. És anyukád nagy valószínűséggel nem tudja ezt elfogadni. 7 éve. Ez nagyon kemény. Segítségre lenne szüksége. Talán a pasija segíthet neki.
Te semmiképp nem kell, hogy hibásnak érezd magad ezért. Sok nő marad egyedül gyerekkel, és nem egy férfi is. Mégsem kötelező úgy érezniük, hogy ettől vége van az életüknek, nem találnak már rendes, új párt maguknak. Ez csak azoknál probléma, akik nem tudják elengedni az előző párjukat. Én Nálatok erre gyanakszom. (Ez lehet az oka annak is, hogy anyukád iszik, és nem marad meg mellette rendes férfi huzamosabb ideig.)
Sajnos ezen Te nem nagyon tudsz segíteni, nem is a Te dolgod. Tehát anyukáddal "semmit ne csinálj" azon túl, hogy egy kicsit jobban próbálod megérteni Őt, és megpróbálod így is szeretni. (Szoktál egyáltalán kedves dolgokat is mondani neki? Olyanokat, amiknek örül? Ha nem, kipróbálhatod. Először biztosan csodálkozni fog, talán elküld a fenébe is, de Te ne hagyd abba! Ha tudod, hogy pl. jól főz, dicsérd meg érte! Vagy bármi, ami eszedbe jut. Ha elég sokáig csinálod, valamit javulni fog a kapcsolatotok.)
Az evés/nem evés, az öngyilkosság, meg a rossz kapcsolat anyud pasijával szerintem mind csak ennek a fő problémának a tünetei.
Ui.: Sok sikert az álmaidhoz!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!