A rossz apa-lanya kapcsolat miatt lehet? Lehet ezen segiteni?

Semmi baj, felnőtt vagy már.

Egy jó 10 éve lett ennyi válás. Akkro indult el a "válás mozgalom". A nagy részükben az apa ment el. Emiatt van annyi nő, aki nála 10-20-30-40 évvel idősebb férfival jön össze. Apakomplexus, és ennek száma még több lesz, hisz a válások ma is "népszerűek".

Sokan vannak így ezzel, de te - ellentétben sok másik nővel - felismerted, hogy ez igenis gond. Jól írta a 2. válaszadó.

Egyébként nem mindent lehet visszavezetni az apa-lánya kapcsolat milyenségére, sok viselkedésformát emellett az is nagyban befolyásol, hogy milyen az ember szeretetéhsége, és egyáltalán a jelleme. Így azt mondom, ne is kattogj túl sokat ezen, mert akkor belelovallod magad, hogy ezen nem lehet változtatni, mert a kapcsolatod az apukáddal javíthatatlanul silány volt.

Úgy érzem, gond van az önbecsüléseddel, folytonos megerősítésre vársz, annak ellenére, hogy bizonyára csinos lehetsz, és mindig akad, aki csapja a szelet.

A problémád egy része nagyon is hétköznapi: beleesel valakibe (vagyis inkább abba, ahogyan bánik veled), és inkább nem is akarsz belegondolni, hogy ez a kapcsolat valószínűleg nem vezet sehová. Sok nő van így ezzel, de a nők másik fele pont az ellentéte: beleesik egy férfiba, mert olyan sármos, meg mittudomén, azt pedig teljességgel figyelmen kívül hagyják, hogy ez a hűdehelyes férfi telibesz.rja a nő igényeit és jogos elvárásait. Neked valahol az arany középutat kell megtalálni: hogy a kapcsolat ne csak arról szóljon, hogy a te szeretetéhséged ki van elégítve, hanem kicsit arról is, hogy milyen az adott férfi, és mit szeretsz benne, azaz, hogy önmagáért is szereted, nem csak amiatt, ahogyan bánik veled.

Én is javasolnám, hogy egy kicsit 'állj le a férfiakkal', előbb ismerd ki magad, majd, ha már ez megvan, és felállítottál egy listát a fejedben, hogy mit vársz el egy férfitól, akkor ezen szempontrendszer szerint ismerkedj. Na igen, amit meg kell tanulni: ismerkedni, beszélgetni, értékelni, és csak ezután(!) szerelembe/bódultságba/rózsaszín ködbe esni. Ne csak azt vedd figyelembe, hogy jók hozzád, és szeretnek, azt is nézd, hogy ő tetszik-e neked. A külseje, a belső értékei, az életfelfogása, tudsz-e vele beszélgetni stb. Köss magaddal megállapodást, hogy csak akkor mondasz neki igent bármire is, ha a feltételrendszeredből legalább a háromnegyede igaz az adott férfira.

Egyébként nagyobb önbecsüléssel könnyebb lesz nemet mondanod. Ne mástól várj megerősítést, hanem tűzz ki kisebb-nagyobb célokat, amiket egyedül is elérhetsz, nézz magadba, gondolkodj el azon, hogy miért szereted magad.

Remélem, tudtam segíteni.

19L

biztos, hogy lehet segíteni:)

sztm nincs apakomlexusod, nem írod, hogy idősebb,apáskodó férfiak vonzanának.

és úgy tűnik nem lettél leszbi, sem tini lányanya, sem harcos feminista (ezt is mind apa-hiánnyal is magyarázzák...)még időben vagy, nem ugrottál bele házasságba sem. :)

ha gondolod, beszélj szüleiddel. (anyukádat is megkérdezheted, hogy szerinte apukád miért volt veled ilyen, legyen őszinte! és apukádhoz is elmehetsz, elmondani neki, hogy a ridegsége ellenére fontos, és hiányzott a vele való jobb kapcsolat. )

aztán lépj tovább, mert a magad életének magad vagy a kovácsa:)

hibázhattak szüleid, de Te nagyon sokat tehetsz magadért.

önismeret, művészeti önismereti csoport, egy kedves (fiú)barát, akár egy lelkigondozó, aki segít megtanulni "nem"-et mondani és úgy választani, hogy egyéniségedhez illő Párt találj:) és hogy majd jó anyuka lehess:)

Kedves Kérdező!

Hasonlóan érzek, mint te. 25 éves lány vagyok, a szüleim 2 éves koromban váltak el. Az anyukám nevelt fel effektíve, de az apukámmal is renszeresen tartottam a kapcsolatot. Minden héten mentem hozzá, nyáron nyaralások, stb. Tehát abszolút részt vett az életemben, ha nem is mindennapi szereplőként. Anyagilag mindent megkaptam tőle, nem szenvedtem hiányt semmiben.

Azonban nekem sem mondta soha, hogy szeret. Tudom, hogy szeret és hogy fontos vagyok neki, de ki nem mondta sohasem. Azt sem mondta, hogy büszke rám. Amikor leállamvizsgáztam és körbetelefonáltam a családot, akkor az anyukám és a nagyszüleim is a könnyeikkel küszködve mondták, hogy nagyon büszkék rám, apukám viszont csak gratulált.

Valószínűleg én alapból is nagyon-nagyon szeretéhes vagyok, de szerintem ezt csak tetézi az apukámmal való viszonyom. Én is mindennél jobban vágyom rá, hogy végre jöjjön egy férfi az életmbe, akitől maximális szeretet, szerelmet, törődést kapok.

Annak ellenére, hogy csinos lány vagyok, folyamatosan szükségem van a megerősítésekre. Ennek hiányában elbizonytalanodom.

Szerintem fontold meg, hogy esetleg elmész egy pszichológushoz beszélgetni. Jót fog tenni, ha kibeszélheted magad. Én már voltam, ugyan nem az apa-téma miatt, hanem egy férfi okozta lelki probléma miatt. Ahogy elkezdtem beszélni, a harmadik mondatom után az volt az első kérdése: "Maga apa nélkül nőtt fel?"

Szóval ne búsúlj, fel a fejjel! Beszélgess a barátaiddal, csinálj olyan dolgokat, amiket szeretsz, amik feltöltenek.