Szoktad úgy érezni, h szeretnél egy kicsit "bajban lenni"?

Figyelj.. Amit Anyud csinál normális. De ahogy olvaslak, Te gyakorlatilag majdhogynem még mindig egy háztartásban élsz Vele. Persze, hogy nem lehetsz teljesen önálló, nem is elszel soha... Nem várhatod el egy Édesanyától, hogy úgy viselkedjen Veled, mintha egy idegen szomszéd lennél. Normális amit művel, csak ha messzebb élnél, nem tudna a felébe se "beavatkozni". Nem anyuddal van a gond hanem azzal, hogy szinte el sem költöztél.

Hát úgy értem, ahogy mondom.:) Azzal, hogy még mindig ott vagy, közvetlen mellette, egy telken ahogy mondtad, tehát semmi sem választ el, Ő meg ki-be járkálhat Nálad, olyan, mintha csak egy másik szobába költöztél volna, nem másik házba. Egyáltalán miért van kulcsa a postaládádhoz? Miért van kulcsa hozzátok? Bár azt még megértem, hogy utóbbi pótkulcs, de ott lett elrontva a dolog, hogy miért lett egyáltalán mindennapi használatba helyezve? Ez szabályosan olyan, mintha még otthon élnél, és Ő a Te szobádba járkálna ki-be... Az is bosszantó tud lenni, persze. Csak hát az természetesebb állapot. Ha már pl félórányira élnél, nem járkálna át leszedni a ruhákat, kivasalni, kivenni a postád. Hozzáteszem akkor sem, ha nem adsz Neki kulcsot, és engeded meg Neki, hogy ezeket megtegye. Tehát én (főként) a szituációt látom hibásnak, nem kifejezetten Édesanyád viselkedését. Ezt Ti alakítottátok így ki. Így értem.

Igaza van az elöttem szólónak,nagyon nem jó,hogy ilyen közel laktok!Pláne,ha férjhez mész és gyereked lesz,akkor lesz "áldásos" az anyós a szomszédban.Ezt még most muszáj lenne leülnöd velük és megbeszélni,hogy ez így nem mehet.Tudom,hogy jót akar,persze,senki nem akarja látni,hogy a gyereke szenved,nincs mit enni,hullafáradtan ér haza,nem volt ideje takarítani stb stb. DE! Ez a te életed,muszáj neked kialakítani a napi ritmust,amibe ezeknek is bele kell férni,ha nem jött össze a vasalás azon a héten,akkor nem lesz megcsinálva.Ha tényleg komolyan gonban leszel,akkor megkéred,hogy abban az egy dologban és egyszer segítsen,de ne önhatalmúlag,hanem csak akkor és abban,amire kérted.Ezt muszáj megértenie.Le kell ülni vele/velük apukáddal is és meg kell velük beszélni,nem ingerülten vagy bántólag,hanem őszintén,hogy szeretnéd egyedül intézni a dolgaidat,mindent!Egyedül élsz,ennek az a következménye,hogy az otthoni dolgok is megvárnak,de ennek te örülsz,mert felnött önálló ember vagy és ha szükséged lesz a segítségükre akkor szólni fogsz.Ha ezt nem értik meg és még ezek után sem változik a helyzet,akkor költözz messzebbre.Nem látok bele az anyagi helyzetedbe,de ha eladod,amiben most élsz talán tudsz belőle másikat venni,nem a nagyság számít,hanem a távolság.Mindenesetre én elöbb beszélnk velük,aztán jöhet a B terv,ha nem változik a helyzet.

Istenem,a 10 körmömmel kaparnám ki az édesanyámat,csak élne még. Eszembe nem jutott volna soha egy ilyen kérdés....bár értem,mire gondolsz. No komment..

Részvétem az anyukád miatt! A kérdező is szereti az édesanyját,itt csak arról van szó,hogy meg kell tanulni "jól" együtt élni.De természetesen hatalmas tragédia lenne,ha elveszítené,ahogy mindenkinek,nekem is.De amig élünk,ő is én is,addig legyenek azok szép percek és ne idegeskedés.