Miért van bennem ennyi félelem?
Röviden annyi a történetem, hogy több éve vagyok kapcsolatban, nagyon-nagyon szeretem a páromat, Ő a mindenem. A kapcsolatunk nagyon jó, komoly és nem csak vagyunk egymás mellett, hanem lelkitársak, barátok vagyunk,tervezgetünk, szórakozunk, nagyon szeretjük egymást, tudom és érzem.
Ennek ellenére én nem tudok boldog lenni (természetesen boldog vagyok Vele, csak érzem, hogy nem teljes a lelki nyugalmam), mert annyira felemészt a félelem, hogy ennek egyszer vége szakad. Nem akarom Őt soha elveszíteni, nem tudnék Nélküle élni, egyszerűen belegondolni sem akarok, mert egyből elfog a fájdalom. Nem tudom miért szorongok ennyire. Nagyon belefáradtam már, és sajnálom, hogy a közösen töltött időt nem boldogan élem át, hanem folyton az jár az agyamban, csak soha ne legyen vége a kapcsolatunkat, mert nem bírnám ki. Úgy érzem, teljesen Tőle függök, úgy értem, minden napomnak, az életemnek csak azért van értelme, mert Ő van nekem. Ha Ő nem lenne, semmit sem akarnék már.
Soha nem bántott, okot nem ad a félelemre, tehát nem hibás abban, hogy így érzem magam. Csak félek, hogy más elveszi tőlem (bár tudom, ehhez Ő is kellene, de sosem adott okot arra,h féljek) és hasonlók. Miért szorongok ennyire? Mit tennétek a helyemben?
Ez nem egészséges. A közösen töltött időt is tökreteszi, mindent tönkretesz. Ki akar olyan nővel lenni aki nem tud boldog lenni, állandóan szorong és nem élvezi az életet? Nem függhetsz tőle ennyire.
Legyenek tőle független céljaid. Nélküle is találd fel magad, amikor meg vele vagy, élvezd ki az időt. Ha ezen a beteges ragaszkodáson nem lépsz túl, akkor elrontod a kapcsolatot és bekövetkezik az amitől félsz.
Vannak saját, Tőle független dolgaim, munka, hobbi, dolgok, amik érdekelnek, amiket csinálok, ha nem vagyunk együtt. Mégis úgy érzem, amiket csinálok is csak azért, mert belül nyugodt vagyok, hogy Ő van nekem. Minden csak Róla szól. Ezt Ő is mondta már nekem, nem egyszer, hogy nélkülem nem lenne értelme semminek, és én is ugyanezt érzem. Lehet most sokan le fognak szólni, akkor mégis minek parázok, de aki nem érzi az ilyen szerelmet, nem tudhatja, miről beszélek.
Ide is azért írtam a kérdést, hogy mégis hogyan nyugodhatnék meg, hogy ne féljek attól, hogy lehet nem tart majd örökké? Pedig nekem ez a legnagyobb álmom.
héj! rázd fel magad, kapd össze magad! ha mindenre így gondolnánk akkor soha semmit sem csinálnánk, mert egyszer majd úgyis meghalok és akkor meg minek?!
minek legyen jogsim, mi van ha egyszer elütök egy embert?hogy lehet szorongani egy ilyen dologtól? gondoljak mindig arra, hogy talán a legjobb barátnőm holnap eltűnik, átver, meghal? milyen élet lenne ez így?
carpe diem: élj a mának! és ne gondolkozz butaságokon.
különben is, egy felnőtt, érett nő vagy. egy személy, nem 2 in 1. te magadért élsz, nem azért, hogy valakinek a valamije legyél.
Szia,
ez a függés nagyon nem egészséges... Azon túl, hogy épp ezzel teszed tönkre a kapcsolatot, így nem lehet élni, hogy egy másik ember az életed értelme, tartalma, nélküle nem is akarnál élni. Ezt egyrészt ő nem bírja el, másrészt te nem tudod így viselni az élet terheit, ilyen lelki beállítódással.
Én azt javaslom, kezd el nagyon komolyan dolgozni ezen a témán egy jó pszichológus segítégével. Ne halogasd, mert magától nem oldódik meg. Magad miatt is lépd meg ezt és a párod miatt is.
Sok sikert!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!