Mit tennétek ha az anyátok kijelentené: "szégyellek, mert esküvő nélkül lettél terhes és jobb ha nem szülsz mert biztos debil lesz a gyereked"?

Mit tennék?

Vennék magamnak egy hallókészüléket, mert csak arra gondolnék, hogy biztos baj van a hallásommal.

Ilyen nincs.

Azt válaszolnám neki:

"Sajnálom mama, hogy így látod. Nagyon megbántasz engem az ilyen durva szöveggel. De ha már itt tartunk, én is felnőtt ember vagyok, tehát ugyanannyi jogom van az agresszióra veled szemben, mint neked velem szemben.

Szégyellek, mert durva, önző, előítéltes és rosszindulatú ember is, aki a gyerekének és az unokájának csak rosszat akar. Ráadásul buta is, ami csak súlyosbítja az előbbieket, hiszen tudhatnád, hogy nem az esküvőtől vagy annak hiányától lesz egy gyerek debil, hanem a genetikától."

És ezzel elfordulnék tőle, majd szépen megszakítanám vele a kapcsolatot, addig, amíg nem kér bocsánatot a gonoszságáért.

Megkérdezném tőle - magamat ismerve elég emelt hangon -, hogy tudja-e, hogy mi az, hogy debil és választ sem várva elmondanám. Azt is megkérdezném, hogy szerinte akkor nem lesz-e debil a gyerek (aki mellesleg az ő unokája, akár tetszik, akár nem), ha esküvő után lenne a gyerek. Közölném vele, hogy én meg őt szégyellem és a továbbiakban nem kell a kapcsolatot tartanunk, hazamennék és sírnék:-(.

Nagyon sajnálom, hogy ilyet mondott neked anyukád. De a babád miatt próbáld magad nem felidegesíteni.

Persze, az anyja lehet, hogy nem fog erre emlékezni,de a kérdező igen.

Én sem voltam házas, mikor terhes lettem, nálunk is tervezett volt, hál istennek senki nem reagált így (mármint a szemembe) pedig anyósék nagy templomba járók. A szülés után is az volt a legnagyobb bajuk, hogy mikor lesz a keresztelő meg kik lesznek a keresztszülők.

15-ös!

Nem könnyű mondani, én meg is tettem hasonlóan súlyos beszólások után. Aki képes ilyesmit a gyerekéhez vágni, megérdemli, hogy többé ne álljanak vele szóba. Szarok rá, hogy az "anyám".

Szia!

Megmondanám neki, hogy 30 évesen nem fogok tovább várni, úgy érzem elég stabil ahhoz a kapcsolatunk a párommal,hogy be merjünk vállalni egy babát, hisz mindenünk meg van hozzá ami kell. Ha szerinted az anyagi biztonság, és a szeret nem elég akkor mi?

Egyébként én 20 éves vagyok, párom 29, 1 éve és 4hónapja vagyunk együtt és novemberre várjuk a kislányunk. Senki nem szólt érte a családból, hogy miért ilyen hamar. Pedig én még tanulok, csak párom dolgozik. Mi is terveztük, vagyis nem konkrétan mondtuk ki, hogy kell, hanem úgy voltunk vele, hogy jöjjön, ha szeretne. Szóval én nagyon kiakadnék, ha akár anyum, akár más ilyent mondana, mint amit neked mondott anyud.