Miért viselkednek így az anyukák?

Vannak ilyenek sajnos...

Apám együtt élt 10 évig egy nővel, akinek volt egy saját gyereke (aki 5 éves volt, mikor összejöttek.)

Na, a gyerek bármit csinálhatott, soha senki nem szólhatott rá, apám se, mert az anyja egyből nekiugrott, hogy az az ő gyereke. Most 18 éves a srác, nem akarom részletezni...

Az ilyen anyukák nem nevelik a gyereket, de elvárják, hogy más se szóljon bele... Örülj, talán többet nem találkoztok:-D

(Nekem egy 3 éves kislányom van, de nem hagyok rá mindent én sem...)

Nem minden anyuka ilyen és nem a korától függ, hogy milyen. Én 21 éves vagyok, van egy kisfiam ilyet SOHA nem engednék neki, bár kezdjük ott, hogy pisztolyt sem fogok a kezébe adni. (Tudom, hogy játék, de engem iszonyúan taszít és rossz érzéssel tölt el)

Az a gond, hogy egyre fáradtabbak az emberek a gyerekneveléshez elég sokan. Van aki a létfentartásért küzd például. Tudom, ez nem kifogás, hiszen a gyermeket nevelni kell, hogy normális ember legyen belőle. De én a férit sem tartom túl intelligensnek, hogy lekölyköz egy kisgyereket annak a füle hallatára. Nem tudom, nekem ez is olyan visszataszító. Felnőtt emberek viselkedjenek már kulturáltan egy rendelőben...

Az a baj, hogy az anyuka nem látta be, hogy a rendelőben ülő összes felnőtt jobban tudja, hogy kell viselkedni, mint a gyereke. Otthon rohangáljon, és lövöldözzön a szüleire, de meg kell tanulnia, hogy társadalomban élünk, és ennek vannak bizonyos szabályai.

Amikor én kicsi voltam, és egy idegen rám szólt, se a szüleim, se a nagyszüleim nem mentek neki, hanem még engem szidtak le, hogy nem tudok viselkedni, és egy másik felnőttnek kellett helyreraknia.

24/L

Rengeteg ilyen van... egyre szaporodnak. A régi világ "gyereknek kuss a neve" szemlélete mára teljesen átfordult, Prüntyikének mindent szabad, és az egyetlen, aki rászólhat, az anya és apa. (Bár természetesen ők sem tesznek kísérletet arra, hogy Prüntyikét ne utálják ki mindenhonnan a botrányos viselkedése miatt.) A nagyon maximum, amit nevelés terén tanúsítanak, az a fálvállról odavetett "Kincsem, ne bújkálj az asztal alatt, rád ömlik a forró leves, drágám" Persze ezt is nagyon finom, már-már erőtlen hangvételben, hisz mennyi lelki sérült kisgyerek van, akire a brutális, tuskó szülők rákiabálnak, mikor rosszalkodik.

Prüntyike amúgy is meg nem értett kisgyerek. A hülye óvónő is csak vette a diplomáját, állandóan behív minket az oviba, hogy Prüntyi rosszalkodik, nem hallgat a felnőttekre, nem is tiszteli őket. Nahát, miért nem? Hisz csak 5 éves. Majd megtanulja szépen, a maga tempójában. Az én Prüntyikémre nem szólhat más. A nevelési stílusomba nem szólhat más. Ha Prüntyi rossz, akkor arról a buta szülők buta gyerekei tehetnek, akik egy oviba járnak Prüntyivel.

Mondom, mint sok minden másban, a gyereknevelésben is átestek aaz emberek a ló túloldalára. Nem mondom, hogy ütni-verni kell a gyereket, sem azt, hogy állandóan üvölteni rá. De jókor, megfelelő hangvételben, és következetesen rászólni a gyerekre, ha rossz: ettől biztos, hogy sérült, depressziós, lelki nyomoronc lesz a drága? Nem hiszem. Ettől lesz értelmes, normális gyerek, és majd felnőtt.

Valahogy mégis "egészségesebb" gyerekek voltak azok anno, akik a rendelőbe lépve megszeppenten ültek a sejhajukon, és nem lövöldöztek, örjöngtek.

A képemről a bőr lesülne, ha a saját gyerekemre más szólna rá helyettem - ez már azt jelentené, hogy a gyerkőc nagyon rossz, én meg gyenge vagyok anyának. Velünk még tudtak kezdeni valamit tini korunkban(pedig nem vagyok olyan régóta felnőtt), ezekből a kicsikből viszont öntelt, követelőző nagyok lesznek, és akkor már hiába sír Prüntyőné, hogy bár fogta volna jobban azt a gyereket, míg kicsi volt.

Sok ilyenről az az idióta Waldorf módszer tehet, mostanában ez is divat. Hagyni kell a gyereket "kibontakozni", hogy kijöjjön a személyisége, ezért mindent rá kell hagyni, csak aztán amikor egy közösségbe kell beilleszkedni, pl iskola, egyetem, munkahely, akkor aztán gondban lesz a társadalom íratlan szabályaival. Csak tudod mindig kell valami amivel az ilyen társadalmilag sérülékenyebb réteget, pl kisgyerekesek, szinglik be lehet hülyíteni, hogy aztán pénzt lehessen lehúzni róluk.

Én is találkoztam már többször is hasonlóval és én sem értem miért vannak ilyen hülye szülők. De nem tudunk mit tenni, mi hiába szólunk rá, nem mi neveljük, a végén úgyis olyan lesz a gyerek amilyen a szülő.

Mi is múltkor egy bevásárlóközpont éttermi részén ettünk, amikor két gyerek, de kb. 10-13 évesek, tehát nem is a rosszcsont apró korosztály úgy fogócskáztak, hogy mentek neki mindennek, lökdösték az asztalokat. Már vártam, hogy verjék ki valakinek a tálcát a kezéből. A szülők meg ültek és ettek nyugodtan. Végül az asztalunknál ülő nő szólt rájuk, amikor már másodszor lökték meg az asztalunkat. Ott voltak az én gyerekeim is, akik hasonló korúak, döbbenten nézték, hogy ezek hogy viselkednek.

Egyszerűen nem tudom, mi jár ilyenkor a szülők fejében.