Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » Anyukák, akiknek a párjuk...

Anyukák, akiknek a párjuk eleinte nem akarta a gyereket?! Hogy viselkednek a férfiak mióta meg van a csemete?

Figyelt kérdés

Úgy értem hogy amikor kiderült hogy terhes vagyok a párom minden áron azt akarta hogy vetessem el.Mire én azt mondtam hogy ha nem akarja akkor lehet költözni.Rá néhány hétre egyszer csak megkérdezte hogy -és mi lesz a neve.Mondtam hogy Zoltán, mert az olyan szép(mert hogy őt így hívják, pedig még nem is tudtam hogy fiúcska lesz), de a vezeték nevet még nem tudom.Akkor mondta hogy ....Zoltán.6 éve vagyunk együtt.Nagyon jó apja a pici fiunknak.Tudom, érzem hogy csak félt, nem volt még felkészülve az apaságra.Úgy 8 hónap felé már fogdosta a pocimat, eleinte beakart jönni a szülésre, de aztán nem hagytam(oké, kellett volna, de meg voltam rémülve már a legvégén mire odaért), amikor tud foglalkozik vele, én már szinte nem is létezem.Nem hittem volna hogy ennyire meg tud változni valaki.Másnál is szépen végződtek a dolgok vagy inkább "leléptek"?

Ha igen hogy tudtátok feldolgozni?Már utólag sem akar semmit Tőletek?

2010. ápr. 11. 23:10

1/9 A kérdező kommentje:

Nem provokálni akarok és nem is régi sebeket feltépni.Csak elgondolkoztam mi lett volna ha....

Remélem nem sértek meg senkit!!!

2010. ápr. 11. 23:11

2/9 anonim

válasza:

Szia! Az én párom is Zoltán és a mi babánk is Zoltánka:)) Nálunk is hasonló volt a helyzet, mondjuk sose mondta, hogy vetessük el, de nagyon be volt parázva az elején (pedig 39 éves). Akkor lelkesült be, amikor eljött velem a 4D-s UH-ra, megmondták, hogy kisfiú és minden rendben vele. Utána minden vizsgálatra jött velem szorgosan, és megszületése óta első számú rajongója a kis Zoltánkának:) Úgyhogy nálunk is minden nagyon jól alakult szerencsére, pedig ha rajta múlt volna, még vagy 10 évig biztos nem lett volna gyerekünk. De hát a pasik már csak ilyenek...;)

2010. ápr. 11. 23:17

Hasznos számodra ez a válasz?

3/9 anonim

válasza:

Sziasztok,nálunk is ugyanaz volt a helyzet,mint az előző válaszolónál.A babát nem akarta elvetetni,de nagyon be volt parázva.Nekem az elejétől jött minden vizsgálatra és a szülésnél is bennt volt,de az irányomba megváltozott a viselkedése,nem volt olyan kedves és éreztette velem,hogy hibás vagyok,mert nem tervezett baba volt az első kislányunk.Ellentétes volt a viselkedése,mert egyrészt nem egyedül lettem állapotos,másrészt meg hallani sem akart arról,hogy elvetessük.Na azóta eltelt nyolc év és megszületett a második gyermekünk is és boldogok vagyunk,a kezdeti nehézségek ellenére.Azért hozzáteszem,teljesen más tervezett babával állapotosnak lenni és sokat tanultam az esetből.Van is lelkiismeret furdalásom rendesen első kislányommal szemben,hiszen más érzés ám,akárki akármit mond.Remélem,hogy ez nem fog nyomot hagyni az ő kis lelkébe,igaz nem tud róla semmit és remélem,hogy soha nem fogunk olyan érzéseket kelteni benne,hogy egyáltalán felmerüljön benne,akár csak a gondolat is.Ha tanácsolhatom,akkor ne azzal foglalkozz,hogy lelép vagy sem,hanem azzal,hogy próbáld elfogadni a párodat így,és higyjél benne,hogy idővel a helyzet egyre jobb lesz.Az első gyermeknél magát a helyzetet és a vele járó lemondást is meg kell tanulni,főleg egy férfinak,mert nála nem jön ez csipőből.Legyél vele türelmes,próbáld őt szeretni akkor is,ha épp nincs jó napja és meglátod idővel minden rendbe jön.

2010. ápr. 12. 06:23

Hasznos számodra ez a válasz?

4/9 anonim

válasza:

Nálunk sem tervezett baba volt és nem is vagyunk együtt, de szerencsére azért nem tűnt el teljesen az életünkből, rendszeresen érdeklődik, hogy vagyunk... persze tudom, hogy lehetne sokkal jobb is, de most ez van és még bármilyen irányban változhat ez. Bennem nincs semmilyen negatív érzés, mert az elejétől megbeszéltük, hogy ő nem akar gyereket én meg igen és mondtam is neki, hogy ha bármikor ott szeretne lenni a gyerek életében, akkor én mindig megteremtem majd erre a lehetőséget. Úgy érzem, hogy ez a pici érdeke, még akkor is, ha közöttünk teljesen más irányban mennek a dolgok. Most még nagyon kicsi a kislányom, de úgy gondolom, hogy mindig nyíltan fogok neki beszélni arról, hogy mi hogy történt, már most is szoktam neki mesélni az apukájáról. Szerintem nem baj az, ha tudja, hogy nem terveztük, ha azt is tudja és érzi, hogy ezzel együtt anya akarta és mindketten nagyon szeretjük őt!

2010. ápr. 12. 07:09

Hasznos számodra ez a válasz?

5/9 anonim

válasza:

mi megbeszéltük, h akkor legyen baba, mikor kiderült akkor teljesen kiakadt, mintha nem tudta volna h mit csinálunk, annyira durva volt, én boldog voltam, ő meg magával volt elfoglalva.....még azt is megkérdeztem, h elvetessük e....pedig TERVEZTÜK....egész terhességem alatt nem úgy bánt velem, mint egy állapotos nővel.....folyamatosan megalázott, amikor fáradt voltam lusta voltam számára....borzalmas volt...teljesen tönkrementem, a gyereket szereti, de nem apa, inkább csak olyan játszópajtás, egy idő múlva egyértelmű volt számomra, h jobb nekünk külön

2010. ápr. 13. 18:13

Hasznos számodra ez a válasz?

6/9 anonim

válasza:

Hat nekem annyira nem volt durva, mint a 4 hozzaszolonak, de azert. Összehazasodtunk minden oke, aztan hat probalkozzunk a babaval... Terhes lettem nagy volt az öröm...aztan sajnos elveteltem a 12 heten, de meg minden oke volt. Megint el kezdtünk probalkozni, mert megbeszeltük, hogy MINDKETTEN AKARJUK es felkeszültünk mar a a babara. A 9 honap viszonylag jol telt bar az utolso 2 honap olyan furcsa volt mar. megszületett a baba es az elsö 2 het meg oke volt, aztan mintha elvagtak volna. Semmi. Közben kiderült, hogy a terhesseg elejetöl megcsalt, 2 honapos picivel elköltöztem.Elvaltunk es 2 eve nem latta a picit.

Na ennyit a tervezett gyerekröl. Szerintem sosem azon mulik, hogy tervezett vagy sem, ez siman a felelösseg felvallalasarol szol. Van aki megteszi, van aki nem.

2010. ápr. 13. 21:10

Hasznos számodra ez a válasz?

7/9 anonim

válasza:

4. ja igen tervezés és tervezés között is van különbség, sok pasi csak a szexre bólint rá, aztán gondolom reménykedik h nem jön össze a baba....vagy nem is tudom, h mi jár az eszükbe.....a legdurvább a felismerés, h rossz embert válaszottál és ő nem fog megváltozni, nem fog titeket szeretni, utána már tiszta fejjel könnyebb

2010. ápr. 13. 21:31

Hasznos számodra ez a válasz?

8/9 anonim

válasza:

Sziasztok,tegnap 06:23 vagyok és 07:09-nek üzenem,hogy nem rosszindulatból írtam,hogy remélem a gyerek nem tudja meg soha,hogy nem volt tervezett,hanem a szituáció miatt,hiszen mi szerencsére jól megvagyunk és emiatt nem szeretném,hogy az első kislányom hiányt érezzen bármiben is.Természetes,hogy te nyiltan elmondasz mindent neki,mert más helyzetben vagy.

2010. ápr. 14. 05:54

Hasznos számodra ez a válasz?

9/9 anonim

válasza:

tegnap 07:09-es vagyok

Persze, nem is arra írtam válaszként, csak a mi helyzetünkre vonatkoztatva. Természetesen minden viszony más és még az is lehet, hogy ha máshogy alakulnak a dolgok, akkor ez a kérdés soha nem is kerül szóba :-)

Én például (szerintem) nem voltam tervezett gyerek, bár a szüleim házasok voltak, de nagyon hamar jöttem, aztán utána villámsebességgel el is váltak... de valahogy nem merült fel ez a téma és soha nem is kérdeztem meg a szüleimet, hogy tulajdonképpen terveztek-e. Az volt a fontos, hogy miután megszülettem hogyan viszonyult hozzám ez a két ember és abból úgyis tudom, hogy kinek vagyok fontos és ki az, aki szeret. Szerintem egy gyereknek ez a legfontosabb. Ráadásul - mint a példák is mutatják - a baba születése után is simán megváltozhat, hogy az ember hogy áll hozzá a gyerekéhez (főleg a férfiaknál), és ez mindkét irányban változhat, tehát akkor végülis tök mindegy, hogy a teherbeesés pillanatában éppen bepánikolnak-e vagy sem.

Ja, és még valami ehhez! Bár itt a férfiakról beszélünk, de... nálunk ugye nem volt tervezett a baba, de mikor megtudtam, hogy terhes vagyok kérdés sem merült fel bennem, hogy megmaradjon-e vagy sem. A terhességem alatt viszont sokszor eszembe jutott, hogy jól döntöttem-e, jó lesz-e így nekünk? neki? nekem? Amióta megszületett tudom, hogy életem legjobb döntése volt, hogy megtartottam, akárhogy alakul is a többi körülmény! ;-)

(bocs, ha hosszú lettem)

2010. ápr. 14. 09:13

Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:

Miért viselkednek így a brazil férfiak?

Bak jegyü kisfiúk hogy viselkednek, milyen tulajdonságaik vannak? Olyan 2éves korosztály érdekelne. Mikor kezdtek beszélni stb?

Görögországban hogy viselkednek a férfiak a nőkkel?

A férfiak hogyan viselkednek, mikor zavarban vannak, mit tesznek?

Hogy viselkednek a fiúk/férfiak, ha csak a szexre kell nekik a nő?

Mit gondoltok manapság felcserélődtek a nemi szerepek? Egyre inkább azt látom, hogy a férfiak nőként, és a nők férfiként viselkednek.

Gyerekvállalás, nevelés főkategória kérdései »

Gyerekvállalás, nevelés - Babák kategória kérdései »

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!