Miért van ez? Hogyan lépjek túl rajta?

A válaszolóknak amúgy igazuk van, csakhogy valószínűleg még nincs gyerekük, vagy már nagyok a gyerekek és régen elfelejtették, hogy milyen érzés, amikor a pici határozza meg a nap minden percét, amikor rettenetesen fontos, hogy mikor alszik, mennyit...és az anyuka megszűnik önmagáért létezni, csak a kicsi, aki számít.

Ha a gyereknevelésbe írtad volna ki a kérdést, akkor hasonszőrű kisgyerekes anyukák írtak volna neked és több megértést kaptál volna.

Amúgy tényleg h.lyeség ilyenen agyalni, de emlékszem én is ilyen voltam. Ez egy természetes állapot (még). Aztán majd, ahogy elkezd önállósodni a kicsi te is elkezdesz a régi önmagadra hasonlítani.

Minden jót! :)