Csak az én férjem várja el ezeket a dolgokat? Kezd elegem lenni.
Apukám évekig ezt csinálta anyámmal!
Apum dolgozik egy autószerelőben,de van hogy egy hétig nem kell menni,egy hónapban csak 3 hetet dolgozik.
Anyum volt hogy 12 órát lehúzott egy gyárban,hazajött,és apám arra nem volt képes,hogy elmosogasson,megfőzzön,boltba úgy ment h vett magának sört,leült tv-t nézni egész nap.
Sokszor még megágyazni sem ágyazott meg,ami elég alapvető dolog,tehát a mosogatást nem is említem.
Anyum sokáig veszekedett vele,hogy változtasson.
Nem változtatott,azt mondta anyum hogy akkor elmegy,mert tesóm kollégiumban van,én már nem élek otthon,ő meg így nem akar apuval élni.Azt hitte hogy csak ijesztgeti,de
mikor megfogta magát és elment három hétre az anyjához,és apu minden nap hívta,de nem jött haza,akkor rájött h mégsem csak fenyegeti,addig addig könyörgött,sírt,míg kapott egy másik esélyt.
Azóta nagyon finoman főz apu,és a mosogató szert már nem csak megveszi,használja is,és még ruhát is tud hajtogatni azóta.
Van aki csak ebből ért tényleg.
Ja és volt hogy én is,apu is otthon voltunk,és megfőztem a kaját,erre leült enni,azt mondta h langyos,fogjam magam,és
rakjam vissza neki a mikróba,melegítsem meg újra.
Arra nem volt képes h felálljon,és önerőből megmelegítse
a saját kajáját,ami szerintem nem volt langyos.
Azt akarom neked ezzel mondani,hogy vagy vedd kezedbe a dolgokat,és márpedig változzon,mert magától úgysem fog,mert van valaki aki úgyis megteszi ezeket helyette
.Sok embert azt várja el hogy a se..e alá toljon az ember mindent.
Magyarázd el neki,hogyha otthon ülő anyuka lennél,akkor ez természetes lenne,de mivel te is dolgozol,ne csináljon már belőled munka után cselédet.
Egy bocsánattal meg tényleg minden el van intézve.
A bocsánat elmossa a rothadó ételes dobozokat,összeszedi a széthagyott szennyest,aztán belerakja a tárolóba.
Ne haragudj h ezt mondom,de az elmondottak alapján nem úgy néz ki,mint aki annyira törődik vele hogy neked otthon még robotolnod kell munka után.
Ilyen sunyi szöveget :DD
"nekem sokkal jobban ízlik,ha kiszeded nekem."
magyarul: lusta vagyok szedni magamnak,ezért tartalak
Elkényelmesedett, ennyi.
Hát ne hagyd, hogy tovább kényelmesedjen...hát nem két nap alatt kell változni, és ide már ugyan drasztikusabb határok kellenek, pl. nem mosod ki a ruháját, ha nem tanulja meg, hogy a szennyesbe kell bedobni.
Ne főzz neki. Mikor kérdezi, nyugodtan megmondhatod, higgadtan, nem kiabálva! mintha magától értetődne a logika: - mért főzzek, ha úgysem eszed meg? Ezt lehet elég lesz egyszer megcsinálni.
Csinálhatjátok, hogy elosztjátok a munkát, mosogatás stb., akár úgyis, hogy mindent felírtok egy kis cetlire, és amit az egyik kihúz, az aznap az ő feladata, vagy akár egész héten.
Hagyj mindenhol kis cetliket: szedd ki magadnak, ide dobd!;ne ide rakd!
Nem kell ordítani, veszekedni, erőszakoskodni. Vissza kell szoktatni őket egy rendszerre, ha egyáltalán volt ugye, és megfogják tanulni. Persze csak akkor ha következetes vagy és erélyes, és nem teszel kivételt.
Bármennyire szar következményekkel jár nekik, mert ebből tanul az ember...
Ugyanez van nálunk is, csak gyerek nincs. Annyival rosszabb, hogy a párom az anyukája nevelte ilyenre, körbeugrálta, mindent megcsinált helyette, huszonévesen is bevitte neki a szobába a kaját, takarított utána, intézte az ügyeit, stb.
Ha megkérem bármire akkor annyi a válasz, hogy az az én dolgom, női munka, meg hogy ő milyen fáradt. Anyunak pedig panaszkodik, hogy én nem mosok fel mindennap. Egyébként kedves az anyukája, engem is körbeugrál, csak tőlem is elvárja, hogy ha már velem lakik a picifia, akkor nekem kell őt kiszolgálni. Ezt így mondta, hogy a nő dolga az, hogy kiszolgálja a férfit, mindent megcsináljon neki, a háttérország.
Persze, régen lehet így volt, de én is dolgozom mint a picifiú, fáradt vagyok, de húzzak le otthon még egy műszakot. Neki az sem elég, ha kiszedem a kaját, megmikrózva kell elétennem a számítógépasztalra, nehogy fel kelljen kelnie.
Kíváncsi lennék én is a megoldásra... ha nem csinálok meg valamit csak a fejmosás jön tőle meg anyósrészről, ha kiosztok rá valamit akkor vagy lepasszolja, hogy ő ilyet biztos nem, vagy elvállalja, de addig tologatja, amíg megcsinálom én. Esetleg megcsinálja szarul, aztán büszke magára vagy még le is szid, hogy látod, ez a te dolgod lett volna de megcsináltam, legközelebb légyszíves oszd be az időd és csináld meg te. Ez az egyik kedvenc mondata, hogy szarul osztom be az időm, okosan lenne idő mindenre.
Talán ha több időre elmennék rájönne hogy valamit kellene csinálnia, de egyrészt a munka miatt max hétvégére tudnék elmenni, plusz ha a szüleimhez megyek akkor jön ő is, merthogy nem szeretne egyedül maradni.
Nem olvastam mik voltak a válaszok,bocsi,ha már volt hasonló.
Szerintem Te csináltál magadból ekkora barmot,már megbocsáss.
Sosem szolgálnék ki ilyen szinten senkit,nem vagyok én cselédlány.
Megfőzök,mert a párom nem igazán tud és nem is szeret.
Ezen kívül minden munkát megosztunk.Nincs olyan,hogy női munka,felmos,mosogat,berakja a ruhát mosni,tereget és minden más,ahogy én is.
Nem is értem,ha erre szoktattad rá,kinyaltad a fenekét akkor miért csodálkozol?
Mit tehetsz?Elrontottad mint egy gyerek nevelését kb.
Többször felhozod ezt és bevállalsz pár vitát is,de még ez sem hiszem,hogy segíteni fog.Arról viszont sürgősen szokj le,hogy enni szedsz neki,ha nem vagy otthon akkor sem.Mi Ő valami csecsemő?Össze is rágod neki?
Úristen ez szánalmas.Komolyan felidegesített:D
Aki bejárónőt csinál magából az ne siránkozzon,vagy vegye már észre,hogy ember és emberi bánásmódot követeljen.
Ha nem szedsz neki enni mi lesz?Éhen hal?Kétlem.
Max megcsinálja magának.
Ha nem mosod ki amit ledob mi lesz?Elfogy a ruhája vagy feveszi büdösen.
Rá lehet kényszeríteni.
Nem vasalt a munkaruhája mert begórja?Akkor ne is vasald,megkíméled magad.
Ne légy tehetetlen!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!