A férjem szülei a hátam mögött bírálnak, kritizálnak, mert szerintük "nem jól kezelem a dolgokat". Nagyon rosszul esik. Kerüljem velük a kapcsolatot?

Átérzem a helyzetedet ,mivel mi is problémásak vagyunk (ADHD) .

Rengeteg kritikát ,jótanácsot kaptam a rokonságtól,nagyszülőktől a kisfiam születése óta,találgatták,fejtegették,hogy mi az oka a szélsőséges viselkedésének.

Ilyeneket mondtak:

-Túlzottan el lett kényeztetve

-Szigorral én majd megnevelném,új gyereket hoznék vissza egy hét múlva(soha egy napra el nem vitte senki sem a nagyszülők,sem senki más,a hugomtól is rengeteg kritikát kaptam,neki 3 gyermeke van,akik rendszeresen nálunk töltik a hétvégéket,szüneteket,de ő azt mondta,hogy az én fiamra neki nincsen kapacitása)

-Nincsen ennek a gyereknek semmi baja,miért engeded,hogy belédbeszéljék a szakemberek,miért nem állsz ki a gyermeked mellett,hagyod,hogy ilyen bélyegeket süssenek rá?

Apukám egyszer teljesen kiakadt az akkor 5 éves én általam elrontott nevelésü fiam viselkedésén(szaladgált),azt mondta,hogy soha többé nem mehet hozzájuk,én szó nélkül hazavittem,majd pár nap múlva hívtak telefonon,hogy bocsánat,de most hallották a rádióműsort a hiperaktivitásról és rájöttek,hogy támogatniuk kell ezután,nem becsmérelni,nagy szó volt,hogy erre képesek voltak a szüleim

Még a férjem is kimondta,hogy én vagyok itthon a gyerekekkel és miattam ilyen az én nevelésem.

Mielőtt megerősödtem és azt mondtam kiállok mellette minden áron mindenkivel szemben,addig rengeteg igazságtalan vád ,bántás ért minket,ezt már nem hagyom.

A hétvégén a hugom láttva a 6 éves kisfiam kiborulását ,sírását,kétségbesetten könyörgött,hogy segítsek neki megnyugodni,belémcsimpaszkodott és magán kívűl sírt ,erre a hugom gúnyosan,cinikusan azt mondta "Még sok mindent elér majd ez a gyerek ezzel a viselkedésével".

Persze én nem hagytam annyiban és elmagyaráztam neki,hogy ha egy ADHD -s gyerek ennyire felpörög,hogy ilyen szinten kétségbeesve kérlel,hogy segítsek megnyugodni,az nem a hiszti jele,nem lehet ilyenkor büntetéssel lenyugtatni,hanem minden lehetséges módon nyugtatni kell.

Azt mondta a hugom nem bántásból mondta amit mondott,én pedig annak vettem...

De egy tündéri,jó ember vagy ,jó olvasni a soraidat !

Azt írod,hogy a testvéred is megtalálta a helyét a rengeteg szülői odafigyelés,terelgetés hatására és te magad is ennyire jólelkű ,szeretetteljes vagy,nagyszerű munkát végeztek a szüleitek veletek !!!

Ez nem csak problémás gyerekeknél van így. Az én nagyobb lányom egészséges, csak épp három és fél évesen nem volt még óvodaérett. Érzelmi fejlettsége elmaradt, van ilyen. Aztán ebből olyan dolgok születtek, hogy a kislány januárra már durva szomatikus tüneteket produkált, mint pl hányás ( idegi alapon), erős hasi görcsök, szótlan lett, elmaradt a szobatisztasága, és visszafogyott az egy évvel korábbi súlyára ( 4 éves státuszon 10 dkg éves súlygyarapodást mértek nála ) szóval durva helyzet volt. Orvosi javaslatra kivettük akkor az oviból, én babát vártam, a doktornő meg azt mondta, hogy vegyük ki azonnal a kislányt, mert ebből semmi jó nem fog kisülni, és a tesó születése után még csak súlyosbodni fog a helyzet, ráér még menni oviba, egyenlőre maradjon otthon. Ezt anyósom nem bírja felfogni. Még ma is visszahalottam, hogy mondta valakinek, hogy az, hogy a lányom nem jár oviba, az csak és kizárólag az én hibám, mert ekkora lánynak már rég oviban lenne a helye. De azt azzal a nagy tudásával nem bírja felfogni, hogy a gyerek gyakorlatilag idegileg kikészült, mert még nem volt óvodaérett, és hogy ha a lányom mindenféle fertőzés, szervi probléma, és egyebek nélkül, hány minden reggel az idegtől, akkor én azt nem fogom tétlenül nézni, mint ahogy azt sem, hogy pl a földön fetreng fájdalmában, mert annyira fáj a hasa. Ő ezek közül egyiknek sem volt tanúja, nem látta milyen volt akkor, és hogy ez mivel járt, és főleg azt nem tudja megérteni, hogy ez későbbiekben milvel járt volna még.

De tudod mit mondok kedves kérdező? Ne törődj vele. Aki nem érti, nem érti. Nem kell velük foglalkozni. Pl én mindig arra gondolok, hogy anyós eszéhez kell mérni. Nem sok van neki, elmondtam neki mi történt, nem fogta fel, hüle és kész.