Így nem tudok lelkiismeret furdalás nélkül boldog lenni? Ti mit tennétek?

Viszont 30-40 év nagyom sok. Addigra már nagymama leszel (ha nem ,akkor bocsánat, de 20+40=60, innen számoltam).

Tehát nehéz ügy. Én azt mondom, mivel anyukád dolgozik, az elltása megoldható, hogy 1: saját élet és sűrűbben hazajársz. 2: beídjátok otthonba és éled a saját életed. De mindenképpen a saját életed éld!!!! Ez pláne egy nőnek fontos, mert (és megint nem akarok bunkó lenni), de hamarabb vesztetek az értétetekből, mint a fériak, párkapcsolat terén (ez a biológiára is vonatkozik, sőt).

Nem éri meg!

A kérdés az, hogy a szüleid mit mondanak. Én úgy veszem ki, hogy nem akarnak marasztalni. És őszintén szólva nem is lehet. Van egy pasid. ha sose tudsz vele találkozni rendesen, akkor annak vége lesz. jön egy másik lány az életében, aki kéznél van, és annyi. Persze egy párkapcsolatra se lehet alapozni, hiszen simán véget érhet. viszont ha a szüleid elboldogulnak, azt írod hogy nem kell ápolói segítség, akkor nem értem miért baj hogy elköltözöl. Pusztán lelki támasznak nem kell hogy maradj. Amikor tudsz, adj haza pénzt, és amikor teheted látogsad meg őket. Többet ők se várnak szerintem.

Persze ha úgy érzed, hogy mése akarsz összeköltözni a pasiddal, mert már elég a kapcsolatból, akkor kényelmes kifogás lehet apukád.