Mit csináljak ilyen helyzetben a férjemmel? Mi lenne helyes?

Nyelvet tanul (segítek neki), de valamiért be van tojva a kommunikációtól. Mondtam neki, hogy ha valamit nem tud,akkor tessék mutogatni, körülírni, a kommunikáció nem csak beszédből áll.

Van egy nagyon jó barátunk, aki itt élő külföldi, magyarul alig beszél. Nagyon kedves, türelmes srác. Mondta, hogy ő szívesen beszélget a férjemmel, lassan, tagoltan és türelmesen megvárja, hogy a férjem válaszoljon.

Most pont segíteni kellett neki egy-két dolgot venni a lakásába - szakmailag ehhez a férjem is ért igazán. Miután egész nap engem kért meg a fordításra és nem volt hajlandó megpróbálni kommunikálni, kifogással leszakadtam tőlük és hazajöttem, hogy legyen helyzetben és legyen rákényszerítve a kommunikációra.

A férjem azóta öt percenként hivogat, hogy ezt-azt mondjak meg a srácnak. Amin kiakadtam: "Mondd meg neki, hogy van fúrógépem, holnap felfúrom a polcot"

Mondtam neki, hogy bakker, ott álltok a polc mellett, csinálj úgy, mintha fúrnál, aztán mutasd fel, hogy neked van ilyen (a "nekem van" szerkezetet ismeri), utána a polcra és mondd, hogy "holnap megcsinálom".

De már a tizedik ilyen miatt hív fel, már a srác is mondta, hogy bakker, nyugodtan activity stílusban is mehet, ő nagyon szívesen segít a nyelvkörnyezettel (ami most éppen ő és a vele egy nemzetiségű barátja).

A fúrásos dologról amúgy kiderült, hogy ő közben megértette, hogy mit akar a férjem.

Hogyan kezeljem ezt? Ne vegyem fel és hagyjam "szenvedni" velük (amúgy rettentően kedvelik egymást, tehát ilyen gond nincs), vagy továbbra is tolmácskodjak telefonon?