Mit tegyek, hogy ne kezeljenek kislányként?

16 éves lány vagyok, tudom, sokan meglátják a korom és inkább el sem olvassák a kérdést (biztos valami komolytalan dolog)!!!!

De ez nem így van én egyáltalán nem érzem magam éretlennek,

sem gyerekesnek...

Pont egy ilyen depressziós időszakon mentem most keresztül, elég rosszak a családi körülményeink, nincs elég pénz, mindenki utál mindenkit, számtalanszor próbáltam elkötözni itthonról de nincs hova mennem, barátaim se nagyon vannak. Pont most kezdtem túl lépni ezeken a dolgokon, elkezdeni barátkozni stb.

Ez a szüleimnek mégsem tetszik, az apám ráadásul folyton kavargatja a sz@rt, hazudozik anyámnak, a húgom is, most épp körülöttem forog az egész család, mindennap én vagyok a téma!!! :S

Idáig anyával nagyon jó kapcsolatba voltunk egy ágyba is aludtunk egy szobába, a húgom a múltkor elszólta magát egy fiú haverom előtt, hogy egy ágyba alszok anyával,

ami kicsit ciki volt, és végig gondoltam és rájöttem, hogy 16 évesen már tényleg nem egészséges egy ágyba aludnunk,

így anyának ez úgy jött le, hogy én szégyenlem őt,

meg ne szóljak inkább hozzá, ha ilyen cikinek tartom őt stb. :((

Mostanában átjárogatunk az idősebb tesómmal (ugyanehez a sráchoz) de anyu utálja ezt a fiút, meg ment a sz@rkavargatás is a hátam mögött szokás szerint és kitalálták, hogy mi járunk :S

Ezért kiverte anyu a hisztit, hogy én mit képzelek,hogy járok vele (teszem hozzá ez nem igaz), meg ilyet kérdez tőlem: "na mi az szerelmbe estél??" mondtam neki, hogy

senkinek semmi köze hozzá, az én dolgom, erre azt felelte:

"ahha persze majd ha elmúltál 18"

Ezek engem olyan rosszul érintenek, tényleg, nem hozhatok egyedül döntéseket, nem élhetem úgy az életem ahogy szeretném. Ha elmúltam 18, 2 év múlva mi lesz?? semmi.

Ugyanilyen leszek, ennyire számít az a 2 év???

Már ha addig nem csinálom ki magam egy ilyen család mellett!!!

Én sosem kértem, hogy mindenki szeressen, sosem kértem, hogy legyen meg mindenem, hogy körbeugráljanak,

én csak olyan ember szeretnék lenni mint mindenki más,

élvezni az életet ameddig csak lehet, barátkozni, önálló életet élni, ismerkedni!!!

Én miért nem tehetem meg azt amit a többi ennyi idő lány??

Pl hogy elmegyek a bnőmhöz, haveromhoz még ha fiú is,

miért nem lehet pl barátom??? Miért nem lehet az a barátom, akit én választok, miért akar más dönteni helyettem??? Ezek a dolgok amiket nem tudok megérteni,

amiket nem tehetek meg, és ha megteszem őket, többé senki nem szól hozzám itthon, ki vagyok utálva :(

Ez a fiú amúgy tényleg csak egy haver olyan haver mint akárki más, itt lakik pár házzal odébb, de nem mehetek át hozzá... Egyszer átmentem hozzá egy órára és utána 4 napig én voltam a szemét, a gusztustalan, nem adtak enni, elvették a lakáskulcsomat meg ilyenek :SS

Hogy értessem meg velük, hogy nem vagyok már 5 éves???

Vagy a szabadságomat választom és mindenki utálni fog, köztük anyám is, vagy őket de akkor oda a szabadságnak és bekattanok itthon :SS

Jó tanácsok??? :P