Nekem kéne rosszul éreznem magam? (kicsit hosszú)

A helyzet a következő.

-A szüleim 2 éves koromban elváltak.

-Azóta anyukámmal élünk hárman ( a tesómmal/18 együtt)

-Pénzünk nem volt soha nagyobb lakásra.

-Nekem meg a testvéremnek saját szobánk van,anyukánknak viszont a nappaliban van kialakítva az o szobája.

Mi oda bemegyünk,de van hogy úgy érzi zavarjuk és nem tiszteljük az privát helyét.Jó ezzel egyet értek.

-Viszont mikor anyám volt fiatal neki a szülei együtt voltak,és volt neki is saját szobája,a szülei meg támogatták.

-Mi apánktól szinte semmit nem kapunk,soha nem is akart támogatni.

-Folyton azon veszekedünk hárman hogy mi ketten a tesómmal nem vagyunk megelégedve azzal amink van,nem tartjuk tiszteletben hogy anyánknak nincs saját szobája,bejárunk és zavarjuk.(állítása szerint)

-Nekem kéne rosszul éreznem magam emiatt?

-Valahogy belül úgy érzem hogy igazságtalanság ami velem történt.A szüleim nincsenek együtt,apámat nem is látogatom már,nem akar támogatni,anyukám szerint meg elégedetlen vagyok.

-Eljárni nem szoktam sehová,ez évben is meg tudom számolni hányszor mentem el barátokkal,akkor is minimálisan költöttem.

-Pénzünk épp elég ételre,és úgy érzem egy társ nélkül anyukámnak,sosem fogunk kiszabadulni ebből a helyzetből.

Jól gondolom?Másnál is van ilyen?

Én mint fiatal normális hogy vágyok egy két dologra,és nem tudok azzal megelégedni amim van?

Itt nem telefonra vagy márkás dolgokra gondolok,hanem egykét ruhadarabra,vagy csak arra hogy elmehessek inni barátokkal egyszer kétszer,vagy akár moziba.

16/L