Ikertesóim miatt kirekesztettnek érzem magam a családban, mit tegyek?
Én 14 éves lány vagyok, 10 éves tesóim vannak, ikrek, lány mindkettő. Tudni kell róluk, hogy 7 hónapra születtek, nagyon kis súllyal, sokáig azt se lehetett tudni, hogy életben maradnak-e. Erre persze így nem nagyon emlékszem mert 4 éves voltam (csak arra, hogy sokat mászkáltunk be hozzájuk a kórházba, és én otthonról hiányoltam anyát), de a sztorit már 100szor meghallgattam, mert azóta az ikerhúgaimról szól minden... Végül egészségesek lettek mindketten, és kiskoruk óta ők a legcukibb, legokosabb, legfantasztikusabb gyerekek a rokonságban. Hozzáteszem, egypetéjű ikrek és nagyon hasonlítanak, és mindenki elolvad tőlük, ha egyforma ruhába öltöztetik őket. Ha vendégek, rokonok vannak nálunk, mindenki szinte csak velük foglalkozik.
Kitűnő, tanulók, imádnak szerepelni, énekelni, táncolni. Én visszahúzódóbb vagyok, de az átlagom nekem is 4,8 volt nyolcadik végén, szeretek olvasni, vagy a barátaimmal beszélgetni, de nem a vendégek előtt produkálni magamat. De úgy érzem, mintha én nem is számítanék.
Alapból otthon is, két húgom ugye sülve főve együtt, egy szobájuk van, egy osztályba járnak, szinte a nap minden percét együtt töltik. Ezért nyilván köztük ezerszer szorosabb a kapcsolat, mint nekem velük, így hiába vagyunk tesók, velem nem sokat foglalkoznak, pedig kiskorukban is rengeteget próbáltam velük játszani, most is segítek nekik tanulásban meg ilyesmik.
Anyáék próbálnak igazságosak lenni, de ha valamiben dönteni kell, mindig az van amit a húgaim akarnak, mert hát ugye ketten vannak és mindig ugyanazt akarják, és hisztiznének ha nem kapnák meg.
Kezd már elegem lenni ebből, kirekesztett vagyok a családban, néha úgy érzem hogy igazából anya, apa, húgaim alkotják a családot, én meg csak ott vagyok pluszban, feleslegesen. Pl nyár elején is jött nagynéném, és tudta, hogy akkor volt a ballagásom, akkor vettek fel gimibe, még nyelvvizsgáztam is, de tőlem annyit kérdezett, hogy "minden oké?", míg a tesóimat kifaggatta az összes táncos meg énekes műsorukról amit legutóbb tanultak...
Hogy tudnám valahogy felhívni magamra a figyelmet, hogy én is létezem, attól még hogy nincs ikertesóm...?
14/L
Szia!
Ez a kor amúgy is elég nehéz. Szerintem beszélj a szüleiddel erről, biztos hogy örülnének neki, ha tudnák mit érzel. Mivel azt mondod visszahúzódó vagy, így nem is tudják szerintem hogy ez ennyire bánt téged. Ha amúgy is úgy látod, hogy próbálnak igazságosak lenni, biztosan meghallgatnak, átgondolják, meg tudjátok beszélni. Én örülnék neki, ha a gyerekeim így tennének majd annak idején, mármint ha elmondanák ha valami jó vagy rossz érzésük van.
Az ikrek mindig "túristalátványosság", legalábbis nagyrészt. Tudom. Nekem egy 4 éves lányom ,és 2 éves egypetéjű ikerfiaim vannak. Bocs, még jövök, ha van kedved meghallgatni..........
Én is azt javaslom, hogy első körben beszélj ezekről őszintén a szüleiddel, vagy egyszerűen mutasd meg nekik, amit ide leírtál. Biztos vagyok benne, hogy nagyon szeretnek téged, és érdeklik őket a gondolataid, érzéseid. S ha tudják, mi van benned, ők is könnyebben tudják majd koordinálni a dolgokat, jobban oda fognak figyelni az egyensúlyteremtésre.
A másik ötletem az, hogy próbáljátok meg egy kicsit szétbontani az ikertesóidat. Úgy értem, hívd el csak az egyiküket játszani, tanulni, aztán a másikukat. Így közelebb kerülhetsz hozzájuk, mert egyszerre csak egyikükkel foglalkozol, és ő is csak veled lesz.
Meg jó lenne a szüleiddel hármasban programot csinálni néha, mikor a tesóidnak külön foglalkozása van.
Fel a fejjel!
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!