A férjem a hétvégén sztriptízbárba menne, mit szóljak ehhez?

Egy fontos dolgot szeretnék tisztázni - a magam, és szerintem több hozzászóló nevében is - azokkal, akik papucssággal vádolják azokat, akik a feleségük miatt nem mennének el egy bárba: A történet nem arról szól, hogy a feleségem nem ENGED, hanem arról, h nekem eszembe nem jut. Két okból: egyrészt nincs rá igényem, mert amire igényem van, azt a feleségem vagy megadja, vagy mástól nem kell, másrészt azért, mert nem lenne szívem azzal megbántani, hogy rajta kívül más testében - ilyen mértékben - gyönyörködöm. (Nyilván ez nem azt jelenti, hogy nem nézem meg a nőket az utcán, hanem azt, hogy nem legeltetem rajuk a szemem.) És még valami: mielőtt vki azzal jönne, hogy ez valami elemi ösztön elfojtása, szeretném elmondani, hogy nem. Egészen egyszerűen egy tudatos döntés, amit kimondtam a házasságnál, hogy csak ő. Lehet, hogy másnál más a mérce, én nem mondom, hogy aki nem úgy gondolkodik, mint én, az erkölcstelen, de ahogy a kérdezőnél érzem, ő is hasonlóan gondolkodik. Ezt csak azért tartottam fontosnak elmondani, mert többen kisarkították a dolgot, hogy a kérdező ELENGEDJE vagy ne ENGEDJE el a férjét. A történet nem erről szól. Egy egészséges kapcsolatban ez úgy történik, hogy mindent megbeszélünk, de a döntés az érintetté. Én ebben a szituációban - ha pl. a feleségem bejelentené, h szeretne elmenni egy chippendale bárba - elmondanám, hogy én nem örülök neki, és rosszul esik, de ha szeretné, tegye. (Ezt persze lehet zsarolósan is előadni - szóval nem szeretsz, én nem jelentek neked ennyit, az kell neked, stb., de lehet normálisan és józanon is.) Nem fogom kevésbé szeretni, ha mégis megteszi, de nekem soha eszembe nem jutna ez fordítva. (De egyébként neki sem... :) Mondok egy valós példát: volt valami a szexualitás terén, amit én szerettem volna, elmondtam a feleségemnek, ő azonban idegenkedett tőle. Azt mondta (teljesen higgadtan, nem üvöltözve, nem fintorogva, teljesen normálisan - egy jó beszélgetésünk volt ez), hogy ha szeretném, menjek el egy olyan nőhöz, akinél fizetni kell érte. Erre - nem x nap gondolkodás után, hanem azonnal, teljesen természetesen, belülről jövően) azt mondtam, hogy ez ki van zárva. Soha, senki más, csak ő, ahogy írtam is az elején: amit ő megtesz, azért hálás vagyok, amit nem, az mástól nem kell. Lehet, h van, aki szentimentálisnak gondol, de én ezt értem azalatt, hogy csak őt szeretem. Hát ennyi.

33FF, 7 éve házasságban

Ui: Egyébként nem vagyok KDNP-s, bár keresztyén hívő ember vagyok :)- ezt az egyik korábbi hozzászólásomra érkezett komment miatt írtam :) Amúgy szerintem még egy tanulsága van ennek a vitának: mégpedig hogy ki hogy éli meg a szexualitását, az a saját hálószobájába tartozik. De hogy aki így, és nem úgy az lenézi azt, aki úgy, és paródiát csinál belőle, - ez egy szomorú társadalmi körképet, hogy ne mondjam, KÓRképet mutat...

Hááát, nekem azért kicsit fura, hogy a feleséged elküldene egy k.vához :O

Rendes férjnek tűnsz amúgy.