Mit csináljak az öcsémmel? Hogy tanulja meg, hogy velem ne szórakozzon?

Hát köztem és az öcsém közt, csak 6 év korkülönbséggel ugyanez megy. Bár én már 15 éves vagyok és nem mondanám magam érzékeny csajnak.

Köztünk egyszerűen pattog a levegő, mióta 2 évesen megtanult beszélni és vele együtt kritizálni engem. Néhány éve rengeteget szivtam miatta, mert anyáméknak olyan dolgokat mondott rólam, aminek semmi valóságalapja nem volt. Tökéletesre fejlesztette a hazudási képességét, meg a színészit, hogy eljátszhassa, hogy én mennyire megvertem, nekilöktem vminek, stb. Amire ugye a szülőktől jött a pátyolgatás, meg a jaj kisfiam így, meg úgy. Azóta is egy elkényeztetett, besz.ri, kis mitugrász, rosszabb, mint egy kiscsaj. Mindent megkap, amit csak akar, ha kell erőszakhoz folyamodik, püföli a saját anyját/apját. A "tollal mellkason dobott" részhez, nekem egy konyhakéssel jött nekem, mert nem adtam neki oda a pizzámat és komolyan megszúrt (jó, elvettem tőle, azért nem állt belém a kés :D).

1 szó, mint 100: utálom. És nem csak az ilyen tipikus testvéri utálattal, hanem mélyebbről. Vagyis inkább utáltam.

Mert mostanra változtattam a helyzetünkön. Rájöttem, hogy semmi értelme meggyőzni, vagy veszekedni vele. Átnézek rajta, a fülem tényleg kiszűri, ha mond valamit (van, hogy meg se hallom, ha szól). Levegőnek nézem, aztán egy idő után ő is engem. Általában nem is beszélünk egymással, max annyit, hogy "vigyázz már innen", vagy "hol a kajám?".

Rájöttem, hogy így olyan tisztelet alakult ki irántam benne, ami senki, még a szüleink iránt sem. Sokszor vagyunk itthon kettesben, ha mondok neki valamit egy szó nélkül teljesíti, mert érzi, hogy nálam nem nyerhet vitát. Ha odaáll mellém és elkezd piszkálni, akkor addig tépem a haját szép csendesen, amíg abba nem hagyja. (Ez tényleg jó módszer, jobban fáj neki, mint nekem) Mellesleg én mindig azt mondom neki, hogy azt csinál, amit akar, ha velem van, legyőzöm a nagytesó énemet, mehet bárhová, fennmaradhat bármeddig, nem érdekel és ennek köszönhetően jóban van velem.

Ami nagyon zavar az viszont az érzékenysége. Azért egy 9 éves gyereknek nem kéne elbőgni magát, ha megszúrja az ujját, legalábbis szerintem. Anyámnál viszont ezzel sokmindent el tud érni. A kettőjük kapcsolatát, aminek köszönhetően (talán még ma is ezt sérelmezem) félre lettem dobva, soha nem fogom megérteni. De nem is érdekel. Majd anyám várja csak meg, hogy vajon melyikőnk nevelődött jobban. Aki 9 évesen az utcát, erdőt, mezőt járva, kéztöréssel, bunyózással, kisebb-nagyobb bűnei takargatásával tanulta meg mi az élet, vagy az, aki fiú létére, ennyi idősen otthon, anyám ölében ül és fő témája a gépes játékok.

Nézd, szerintem igaza van a szüleidnek, ezt sajnos ki kell bírni. Pont abban a korban vagytok, mikor még ez a 2 év korkülönbség is rengetegnek tűnik. Én azt mondom, próbálj meg kedvesen hozzáállni, mondjuk hívd el ma moziba, hátha bejön:)

Köztem és a húgom között 4 év van, és pár évvel ezelőtt mi is utáltuk egymást. Vagyis mélyen legbelül persze szerettük egymást, és összetartottunk, ha kellett, de amúgy soha nem volt egymáshoz egy jó szavunk sem. Most meg szinte legjobb barátnők vagyunk, mindent elmond nekem, és én is elmondok mindent neki:)

erről érdemes lenne beszélgetni a szüleiddel.az h lecseszik és h elit suliba jár nem jelent semmit.nincs kizárva h pszichés problémái vannak,de ami valószínűbb h figyelem hiányos, vagy valami hasonló.ilyenkor amúgy is durvábbak a fiúk és nehezebben tudják elviselni a sértő megjegyzéseket.légy teljesen passzív,ne szólj hozzá.igen,nehéz megállni ha sérteget de ha azt látja h abszolút nem érdekel téged a dolog akkor ő is megunja.

egy próbát megér.