A "beszélgetés" Változtatott valakinek a kapcsolatán?

A beszélgetés két ember interaktív kommunikációja.

Nem azt jelenti, hogy "elmondom a mondókámat", a másik hallgat és nem azt jelenti, hogy mindenki mondja a magáét, de végig sem gondolja a másik fél által közölteket.

Ahogy én ezeken az oldalakon látom vannak akiknek semmit nem jelent a "beszéljétek meg" hiszen vagy ők sem tudnak megbeszélni valamit, vagy a partnerük képtelen erre.

A megbeszélést tanulni kell, meg kell tanulni, hogy végighallgassam a másikat, próbáljam a mozgatórugóit megérteni, figyelembe veszem az érveit és elmondom a sajátjaimat. És természetesen a másik partner is ezt teszi.

Akik ezt nem tanulták meg, akiknek a kapcsolatában a dolgok megbeszélése, kompromisszumok kötése, az empátiás készség fejlesztése nincs napirenden, azoknak valóban hiábavaló a tanács, hogy "beszéljétek meg". Mert nem tudják hogyan kell. Mert elbeszélnek egymás mellett, mert nem is akarják a másikat megérteni, csak a saját véleményüket rákényszeríteni a másikra.

Az ilyen kapcslatoknak én nem sok jövőt jósolok, ez igazából nem együttélés, hanem két ember egymás mellett élése.

De előfordulhat az is, hogy egy-két dolog kimondatlanul maradt, arról a másik fél nem tud, nem veszi észre. Ilyen esetben nagyon hasznos a megbeszélés, hiszen a másik megismerését szolgálja.

Hát nem tudom, szerintem hogy valaki nem iszik, nem ver, nem nőzik, és foglalkozik a gyerekkel (ami a sajátja is), az alap, és ettől önmagában nem lehet hanyattesni, ez messze nem kielégítő, mert az, hogy valami "nem rossz", nem jelenti azt, hogy "jó."

Miért, Te összesen annyit nyújtasz a Párodnak, hogy "jó feleség vagy, mert nem pasizol, nem plázázol, nem iszol, és foglalkozol a közös gyereketekkel"? Szerintem Te jóval többet nyújtasz neki.

Az a jó a pasinak, hogy Te ne szólj semmit, ne panaszkodj, ha valami nem tetszik? Ó, de édes, egyem a szívét. Ez azt jelenti, hogy ne szólj semmit, ne "nyaggasd", ne "hisztizz" (azzal, ami JOGOS!), hanem fogd be a szád, és tűrj, csináld csendben a házimunkát, (mert az ilyen típusú férfiak mellett nyakamat rá, hogy Ti végzitek egyedül), őt meg hagyd ellenni, mint a befőtt. És akkor még Te vagy a házisárkány, ha mersz szólni valamiért? Na ne már........

Ami a beszélgetést illeti: ha valaki elzárkózik előle, hogy "hagyjál már a hülyeséggel", akkor nem tiszteli a másikat. Ha meg bólogat, rámondja, hogy igen, jó, persze drágám, aztán minden megy tovább, akkor sem tisztel, és hülyének néz.

Az csak kifogás, hogy nem mersz nekivágni az új életnek egyedül, gyerekkel. Sokan megcsinálják, és már anyukáink közül sokan megcsinálták, pedig nekik még nehezebb volt.

Nálunk igen,megoldotta az egész házasságunkat egyetlen őszinte nagy beszélgetés.6 év után már nagyon ellaposodott a kapcsolatunk,és nem beszéltük meg a problémáinkat egymással,vagy homokba dugtuk a fejünket vagy veszekedés volt a beszélgetések helyett.Mindketten duzzogtunk ha valami nem tetszett,azért sem szóltunk a másikhoz dacból,és szerintem pont ez nem vezetett sehová,vagyis igen a kapcsolatunk majdnem halálához.

Aztán egyszer csak leültettem a férjemet,és elmondtam neki őszintén mindent,hogy engem mi zavar Ő benne a kapcsolatunkba,hogy szerintem min kellene változtatni ahhoz,hogy együtt maradhassunk átbeszéltünk mindent,hogy ki mit hogy lát,az érzéseinket.Megmondtam neki,hogy nekem ebből elegem van,így nem folytathatjuk tovább együtt hiába szeretjük egymást mert így semmi értelme.Ha tényleg szeretjük egymást kölcsönösen,és együtt akarjuk az életünket leélni,akkor változtatnunk kell mindkettőnknek a mi és a gyerekeink érdekében.Ennek már 2 éve,és nagyszerűen működik köztünk a kommunikáció,nincsenek meg nem beszélt dolgaink,mindent akkor melegében beszélünk ki amikor aktuális,jobban működik a házasságunk mint amikor összeházasodtunk évekkel ezelőtt.Persze ez csak akkor lehetséges,ha megvan a pár között a szerelem szeretet,kölcsönös megbecsülés,odaadás,tisztelet...stb...amik egy kapcsolat alapjai.

Most már mondhatom,hogy nincs olyan dolog amit mi ketten meg ne tudnánk beszélni egymással.És ezzel nem azt akarom mondani,hogy feltétlen egyet értünk mindig mindenben,természetesen vannak vélemény különbségek köztünk is,de a fontos dolgokban mindig tudunk kompromisszumra jutni úgy,hogy az az egész családunknak jó legyen.

De ha nem így lett volna,akkor elválunk.Én akkor már elhatároztam,hogy ha leülünk őszintén beszélni egymással és eredménytelen lesz,akkor ez az utolsó esély volt.

Szerintem ahol ez nem működik,ott a kapcsolat alapjaiban kell keresni a hibát.De viszont sok esetben segíthet,mert főleg a férfiakra jellemző,hogy annyira nehéz velük kommunikálni,mert ne hajlandóak őszintén beszélgetni főleg ha az érzelmeiket kellene kibeszélni.De akihez igazán közel állunk,aki az életünk párja szerintem azzal ennek működnie kell.

Nem tudom, hogy milyen párotok van, de az enyémmel is mindent meg lehet beszélni. Valami probléma merült fel? Leülünk és szépen elbeszélgetünk, már az is jólesik, ha kiadjuk a feszkót, és átrágjuk magunkat rajta, hogy mit is tehetnénk.

Leírni nem tudom, hogy milyen jó, mikor leülünk és elmondjuk mi a baj, ha jó, ha rossz, hisz egy pár vagyunk, az a célunk, mivel szeretjük egymást, hogy minél tovább együtt tudjunk maradni és megédesíteni egymás életét.

Szóval akivel nem lehet leülni beszélni, ha valami apró probléma is merül fel, ott valami difi van, nem akar változtatni, nem akar más lenni, attól függ miről van szó.

Mi már sok mindent elértünk, hogy változzon, és ez tényleg csak beszélgetés miatt volt. (na nem világ rendítő dolgokat, de olyat, amiben tényleg lehet változtatni)

Szóval mindenkinek sok sikert! :)

Egy előttem szóló leírta a beszélgetés lényegét.Az nem beszélgetés,ha a férj mindennap ugyanazt a panaszáradatot hallja a feleségétől.Nem csoda,ha egy idő után nem figyel oda.Nem értem,hogy a mai fiatalasszonyok miért igénylik,hogy a férjük " foglalkozzon" velük,ha ők maguk nem foglalkoznak a férj problémáival?Mi 30 évig éltünk együtt, ( a férjem meghalt )mindketten dolgoztunk,3 gyereket neveltünk.Amikor hazaértünk,megbeszéltük ami történ velünk napközben,és azt is,hogy mit csinálunk az este folyamán.Azután ki-ki tette a dolgát.Ha fáradt volt a férjem,vagy éppen a munkahelyén érte valamilyen kellemetlenség,természetes volt,hogy leült olvasni,míg én a vacsorát készítettem.Másnap esetleg én voltam ilyen helyzetben,és ő volt az , aki hagyott pihenni.A férjjel való törődés nem merülhet ki a vacsorafőzésben meg a tiszta ingben.A kapcsolatot folyamatosan ápolni kell.

Ami pedig a válást illeti,ma nagyon könnyű elválni,a gyerek az anyjáé,az apa fizet.És az anya választhat: egyedül neveli a gyerekeket,kínlódik velük a kamaszkorukban,és utána egyedül marad,ő lesz a rossz anyós,mert ragaszkodna a gyerekeihez.Vagy esetleg váltogatja a pasasokat,hátha valamelyik jobb férj lesz,mint az előző volt.

Szia! Szerintem te magad is leírtad a lényeget. Azt írtad azért szereted, mert alapvetően jó ember. Igen ám, de neked ő a férjed!! Mit érsz vele, hogy alapvetően jó ember, ha VELED nem úgy bánik, ahogy te azt szeretnéd???

Én kapcsolatunk legelejétől fogva úgy vagyok vele, hogy (szinte) csak azt nézem, hogy a férjem VELEM milyen. Nem várom el, hogy azért, mert mi együtt vagyunk jóban legyen anyámékkal, nem várom el, hogy leüljön beszélgetni a bátyámmal, akivel ők ketten két totálisan más világ, nem várom, hogy szeresse a barátnőimet. Talán e miatt külön öröm számomra, hogy mégis jól el tud beszélgetni anyuékkal (jobban, mint én), kezdeményezi a beszélgetést a bátyámmal mondjuk a számítógépekről, ami őt alapvetően nem különösebben érdekli, de a tesómmal leginkább erről lehet beszélni, ha beszélek vagy találkozom valamelyik barátnőmmel érdeklődik, hogy mi van velük. Ezek nagyon jól esnek a lelkemnek, de nem elvárás. Ami elvárás, hogy ne szidjon senkit, akit szeretek, ezen túl csak azt nézem, hogy velem milyen. Velem hogy beszél, hogy bánik, törődik-e velem? Mert azt gondolom egy kapcsolatban ez a lényeg. Hogy a párod hozzád jó legyen. Lehet ő egy "áldott jó ember", aki mindenkivel kedves.... de mit érsz vele, ha veled nem az?

Mi is mindent megbeszelunk a parommal, mindennap. Meg ami masnak, folosleges dolog meg azt is :)

Nagy "beszelgetesek" ritkan adodnak mert napi szinten magunkal foglalkozunk. En azon vagyok, hogy neki mi a jo, es o meg azon, hogy nekem mi a jo.

Rendszeresen meglepjuk egymast, mindennap kedveskedunk egymasnak.

4 eve elunk egyutt, es kitunoen mukodik.

Ja! Es van egy lanyom, akinek nem o az apukaja, de ugy banik vele mintha a sajatja lenne.

Ahoz, hogy egy kapcsolat mukodjon, nem eleg, hogy az egyik tegyen. Mindekettonek egyforman reszt kel vennie a gondokban, bajokban, vidamsagban stb.

32/N