Mit gondoltok erről az elméletemről? (szingliség)

Társ nélkül lenni, és magányosnak lenni két külön dolog. De egyébként én úgy látom, hogy az ember életének megvannak a maga szakaszai. Nekem pl. volt olyan periódusom, amikor úgy voltam vele, hogy jobb most nekem egyedül, partner nélkül, mert nincs most türelmem máshoz alkalmazkodni. Akkor úgy volt jó. És csupán azért, mert ennek a szakasznak vége lett, még nem állítom azt, hogy gyakorlatilag hazugságban éltem, és nem is volt úgy jó nekem, hiszen akkor arra volt szükségem.

A leírásod alapján úgy látom, hogy te abban a korszakodban jól érezted magad, csak éppen most, hogy már másként élsz, nem szeretnél ebbe a helyzetbe visszakerülni, mert most meg már így érzed jól magad. Nincs ezzel semmi gond.

kérdező... tényleg nincs benned empátia.

ez szép meg jó hogy rájöttél mi kell neked de nem húzhatod rá a kis elméleted a bolygón élő összes emberre.

nem érted hogy nem mindenki egyforma pedig ez kézenfekvő kellene hogy legyen.

tudod, vannak olyan szinglik akiknek ez nem csak fedőduma. akiknek valóban herótjuk van attól hogy valaki ragaszkodik hozzájuk olyan szinten hogy egy nap 30-szor felhívja őket meg beköltözik a házukba és mindenhol széthagyja a büdös zokniját, elvárja hogy orálisan kényeztessék de ő nem tesz cserébe semmit, ellenőrízgeti a telefonom meg engedély nélkül belépked az e-mail -fiókjaimba (ahol néhány reklámlevélen és munkahelyi levélen kívűl nincsen más -.-) hőzöng ha találkoznék egyszer-egyszer nélküle a barátaimmal, képes utánam jönni és csinálni a feszkót, nem nézhetek rá más emberekre mert ő akkor már féltékeny. de ha ő irogat félreérthetőt másik csajnak akkor és vagyok "hisztis" meg nekem vannak "kényszerképzeteim".

kell ez nekem? mikor szexet megkaphatok ilyen nyűgök nélkül is, nem fekszik valaki folyton keresztbe a keskeny ágyon hogy én már csak a fotelbe tudok aludni és úgy elfekszem a nyakam hogy 3 hétig nem tudom oldalra fordítani a fejem...

nem mindenki vágyik társra, valaki boldog egyedül még ha neked ez olyan elképzelhetetlen is. arra meg pláne nem mindenki vágyik hogy éjjel-nappal rohangásszon egy gyerek után aki naná hogy az úttest közepén akar játszani meg a forró tűzhelyre rányomni a kezét és hasonlók.

mehet a lepontozás :D

Lassan két éve vagyok szingli. Az elején a saját döntésem volt, mert rá akartam jönni, hogy ki is vagyok én. Valahogy úgy voltam vele, mint Julia Roberts az Oltári nőben, hogy nem tudtam, hogy szeretem a tojást, mert mindig hagytam, h a pasijaim döntsenek helyettem. Aztán már akartam volna kapcsolatot, de ugyanúgy ahogy te is írod, nem kellettem senkinek. Most már félek. Nem akarom megint ezt érezni, h egy darab sz*r vagyok, nem akarok több visszautasítást, úgyhogy most megint döntöttem. Nem is próbálkozom. Nem mondom, hogy jó így, mert nem az. De így legalább nem kapok több pofont.

24N

45 éves vagyok, jó ideje egyedülálló. Remekül érzem magam így, élvezem a függetlenséget, miközben a körülöttem lévő házasságok sorban mennek tönkre. A maradék egyetlen kivételről épp a múlt héten derült ki, hogy ők is közelednek a váláshoz.

Egyre többen irigylik hogy én egyedül élek, úgyhogy köszönöm, nekem így nagyon jó.

Azt, hogy ez az elmélet sokaknál megállná a helyét, de távolról sem mindenkinél. Én nagyon jól éreztem magam egyedülállóként is. Nem voltam magányos, mert mindig voltak barátok, család (pl. a testvéreim), sose kellett egyedül ünnepelnem például a karácsonyt, de ha magányra vágytam kicsit, az is megoldható volt.

Most párkapcsolatban élek, amiben szintén nagyon jól érzem magam. Egyrészt azért, mert - lévén sosem éreztem magamat magányosnak szingliként - nem tepertem körömszakadtáig, hogy párkapcsolatban élhessek. Így semmi sem sürgetett bele egy rossz választásba. Nem mondom, előfordult, hogy rosszul választottam, tévedés és a tapasztalat hiányából adódóan. Mégis: nagyobb körültekintéssel jobb esély van egy jó párkapcsolatra.

Annak idején nekem is volt egy korszakom, amikor azok, akik tetszettek, csak szórakozni akartak velem, akik meg komolyan gondolták volna, nekem nem tetszettek. De utólag sem látom úgy, hogy jobb híján voltam egyedül akkor. Jó időszak volt, nem bánom, hogy megtörtént. Mindkét életformát el lehet tartalmasan, élvezetesen tölteni, csak a társaság legyen jó.

"De a szingli definíciója az, hogy egyedül akar lenni. Nem az, hogy nem talál senkit."

Ez eredetileg tényleg így volt, aztán mostanra elkezdték kb. vénlány értelemben használni...