Honnan van az a tévhit, hogy álláskeresésnél számít, hogy hány gyereke van valakinek?

Tényleg sok interjún voltam az elmúlt időszakban és egyetlen egyszer nem kérdeztek rá. A családi állapotomra se.

Ahová most felvettek, olyan biztonsági ellenőrzés van, hogy vagy hat nyilatkozatot aláírtam, hogy akár a lakóhelyemen is kérdezősködhetnek (közelít egy nemzetbiztonsági átvilágításhoz, amiket felsoroltak, hogy elfogadom az aláírásommal), stb. Pszichológiai teszt is volt, tényleg épphogy a sejhajomba nem túrtak bele, de a kitöltendő űrlapokon is két adat megadása nem volt kötelező: családi állapot és rendelkezem-e jogosítvánnyal (mondjuk az állás szempontjából nem is fontos a jogosítvány).

Olyannal már inkább találkoztam, hogy friss munkaerőként lerohantak a kollégák, hogy akkor van-e barátom, férjem, gyerekem, ha nincs mikor lesz, ha van hány éves, stb. Ott győztem kitérni a tapintatlan kérdések elől.

A főnökeim viszont soha nem érdeklődtek a magánéletemről, ha én nem mondtam róla semmit sem korábban, a HR még kevésbé.

Az olyan adatlapokat, amiken szabadság vagy adókedvezmény miatt kérdés volt a gyerekek száma, mindig a munkaszerződés aláírása után kellett kitöltenem.

Ezért sem értem, mert csak az elmúlt időszakban vagy 20 interjún voltam és egyiken se kérdezték (se más, adatvédelmi szempontból kényes dolgot), nem beszélve az évekkel korábbi egyéb interjúkról.

Lehetne akár gyerekem, három is.

De milyen módon derül ki egy interjún? Erre lennék kíváncsi, mert a saját tapasztalataim ellentmondanak annak, amit sok helyen olvasok.

Vagy bizonyos pozícióknál kérdeznek csak rá erre? Van aki ráírja az önéletrajzára, vagy magától elmondja?

Eddig olyan állásaim voltak, ahol fizikai közelségben, gyakorlatilag egy légtérben dolgoztam a főnökeimmel.

Vájkálni soha nem vájkáltak, maximum udvariasan érdeklődtek, de akkor se mélységében.

De ha például rákérdeztem, hogy melyik nap biztos, hogy időben el tudok menni, mert fogorvoshoz kellene időpontot foglalnom, akkor néhány nappal később rákérdezett a főnök, hogy jól van-e a fogam, kellemetlen volt-e a beavatkozás.

Sőt, a legutóbbi főnököm félig német volt, tehát anyanyelvi szinten beszélt németül (én inkább makogok csak németül). Rákérdeztem nála, hogy szerinte érdemes-e N.országból autót vásárolni, mert gondolkozom rajta. Mondta, hogy figyelni kell, mert a bevándorlók gyakran átverik az embert, szóljak, ha kinéztem már valamelyiket. Másnap szóltam, hogy itt a hirdetés, ezzel szemezek. Fogta magát, felhívta a hirdetőt, beszélt vele pár percet, majd mondta, hogy echte német, két-három keresztkérdést is feltett neki, megbízhatónak tűnik.

Meg is vettem az autót és tényleg problémamentesen zajlott minden.

A szakdolgozatomat amikor írtam, arról is érdeklődtek, majd az államvizsga után reggeli első kérdés volt, hogy milyen volt, hogy sikerült, stb (oké, ez valamennyire a munkához is tartozik).

Az egyik legkedveltebb főnököm annyira figyelmes volt, hogy amikor házon kívül volt pár napig, én meg felhívtam, hogy ne haragudjon, de olyan bélgörcsöm van, hogy meghalok és azt hiszem lázam is van, hazamennék - este felhívott, hogy hogy érzem magam.

Tehát inkább segítő szándékkal "szóltak bele" a magánéletembe, vájkálás nem volt. Gyerek témára soha, egyikük sem kérdezett rá, még az sem, aki épp a főnököm volt az esküvő időpontjában. Gratulált hozzá, megkérdezte, hogy milyen érzés házasnak lenni, és ennyi, nem több.

Most gyorsan összeszámoltam, eddig 4 munkahelyen összesen 7 főnököm volt.

A kollégákkal gyakrabban volt probléma, hogy olyat kérdeznek, amire nem feltétlenül szeretnék válaszolni (pl. mennyi a fizetésem).