Anyós kérdés, kismama vagyok és nem jövök ki az anyósommal?

Nem tudsz elmenni valamerre, amíg a párod nincs otthon? Nincsenek rokonok, barátok a közelben, akik nap közben otthon vannak? Ott is besegíthetsz a házimunkába és ha nem is minden nap, de ha már nagyon besokallsz, akkor átmehetnél. Vagy ülj be egy moziba, vagy akárhova, ha nagyon kikészülsz. Sajnos nem nagyon látok más megoldást, max ha magadra zárod az ajtót, felcsapsz egy fülhallgatót és hallgatsz zenét.:) Akkor aztán kajabálhat, amennyi jól esik!:D Persze tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű.:( És mi lenne, ha tényleg kiadnátok albérletbe a ti lakrészeteket és abból a pénzből mennétek ti is albérletbe? Akkor talán nem sajnálná a párod sem annyira, hogy ott hagyja a házát.

Brigi

34 és 37 is én voltam csak a kicsi fel kellt és nem tudtam befejezni.

Ha tehetitek menyetek tőlük,ha már most így bele szól dolgokba akkor ne várj sokat,amint alkalmatok van menjetek el jó messzire!Azt szokták mondani amíg anyós át tud menni papucsban hozzátok akkor nem költöztetek elég messzire.Nem pont így van de ez a lényeg!Mi 2 éve vettük meg ennek a családi háznak a másik felét na ide még mezítláb is át tud jönni.Jaj nekünk!!!De bízom benne ha nem fogok egy fedél alatt lenni vele,és lesz saját házam saját életem saját családom és azt csinálok amit akarok akkor talán nem fog annyira zavarni ha megkérdez ezt meg azt,talán nem fogom egyből rossz szemmel nézni.Mert sokszor segíteni akar de mi másképp fogjuk fel!Ő még gyereknek lát minket de mi már szeretnénk önállóak lenni.Most úgy érzem bábuk vagyunk akiket rángatnak!Mindig mondom a férjemnek én nem ilyen vagyok,ez nem én vagyok!nem tudok önmagam lenni!Ha átmegyünk a házunkba ahol még minden a feje tetején áll akkor úgy hozzá tudok bújni mint régen olyankor újra szereles vagyok és körbe nézek majd rá és azt mondom de jó lesz külön.És akkor ő is érzi hogy még mindig szeretem!De ahol most vagyunk elés sok a vita az Anyúkája miatt.Szegény azon van minél elöbb átköltözzünk így minél többet dolgozik,közbe velünk is akar lenni meg a házat is akarja csinálni és mostanra besokaltunk.Nyaralni sem voltunk nehogy Anyós megint szóvá tegye hogy a pénzt költhettük volna oda is!Én egy hetekre el szoktam menni Anyumhoz a gyerekekkel ha már nem bírom,vagy ha én dolgozom itthon akkor a nagy lányzot küldöm 50 km sajnos ez viszont nekem nagyon távol van Anyumtól,és a férjem is jól kijön Anyummal sokszor elmegy érte hogy elhozza hozzánk de már Anyum sem érzi jól magát itt.Anyós álandóan panaszkodik,vagy kiabál Apóssal aki egy jó ember és nem érdemli meg!Nekünk meg fáj!Ha te apás szülést szeretnél és a férjed is benne van én csak ajánlani tudom az Apás szülést!Nálunk igaz mindkétszer rosszúl lett de azt mondta nem hagyta volna ki!Én úgy gondolom hogy igen is lássák hogy mi mire vagyunk képesek,ne gondolják azt hogy ez olyan egyszerű dolog.Nekem mindkét szűlés hamar ment 2 óra alatt meg volt mindkettő de jó volt hogy mellettem volt,homeópátiával szűltem így ő mérte az időt adagolta a gyógyszereket.sétálgattunk,beszélgettünk,mérte a fájásokat,és velem együtt vette a levegőt ahogy kellett,Az orvosnak így csak a gyerekre kellett koncentrálnia.Ha lehet nem kell mindent az orrára kötni!Mi például név választást úgy csináltuk hogy nem is mondtuk meg mi lesz a neve a második babának,hazahoztuk akkor tudták meg ekkor már nem tudtak beleszólni.

Ne gondold, hogy nagyon egyedi az eseted. Sajnos sok családnál megvan ez a probléma. Én azt javaslom, először is beszélj az anyóssal: nem kell beolvasni neki, csak elmondanod, hogy milyen reménytelennek érzed a helyzetet, és szeretnél változtatni rajta.

A másik jó lehetőség, felkeresni egy családpszichológust, családterapeutát, akár anyóssal együtt. Nincs ebben semmi szégyellnivaló. Biztos vagyok benne, hogy egy jó szakember mindhármotoknak sokat tud segíteni, hiszen gondolom az is cél, hogy anyósoddal megjavuljon a kapcsolatotok. Láttak ők már ilyet és biztosan megvannak a jó és egyszerű módszereik az ilyen problémák kezelésére. A lényeg, hogy ne engedd, hogy a helyzet rosszabb legyen, még akkor sem ha sokat kell nyelned emiatt, mert később még jobban megisszátok a levét.

A költözés nyilván valamilyen szinten megoldást jelent, de ennyi szerintem nem elég, és hosszú távon nem old meg semmit. Kitartást, bátorságot és boldogságot kívánok nektek!