Az normális, hogy nem tudom annyira szeretni a fiamat mint a lányomat?

Kérdező!

Én nem lennék a fiad! Ez annyira nem helyes, h így érzel és nem is normális. Viszont a javadra szolgáljon, h felismerted és így tudsz is tenni ellene, de ilyet ne mondjál, h ezerszer jobban szereted a lányodat. Menj el a fiaddal valamerre sétálni, csinálj valami korotokhoz megfelelő apa-fia programot, menjek el kirándulni valahova, rengeteg buszos meg gyalogos kirándulás van még tél közeledtével is. Ne hagyd, h ez az érzés eluralkodjon feletted és emiatt a fiad háttérben érezze magát. Fiúknak fontos az apjuk, hisz egy ideig Ő a példakép! Sőőőt van akinek egész életében az apja a példaképe! Nőjél már fel! Ez nem olyan, h egyik társamat jobban kedvelem a másikat nem. Egyik kollégámat jobban bírom a másikat nem. Tessék a fiadat is megismerni!

24/N

Ha hazaérsz elsőnek öleld meg a fiad és adj neki egy jó nagy puszit.

Kérdésedre válaszolva, sztem az érzelmeinket nem tudjuk irányítani, nem lehet 2 embert egyformán szeretni.

De! A fiadnak is szüksége van gyöngédségre és szeretetre, attól nem fog elpuhulni, sőt! Kellenek neki a biztos érzelmi alapok. Gondold át, hogy milyen embernek szeretnéd őt és aztán olyan példát mutass neki azzal, ahogy vele bánsz.

Lehet valami abban, hogy veled is így bántak, vagy van valami hozzád hasonló a gyerkőcben, amit nem szeretsz magadban sem.

Szerintem viszont teljesen "normális" végülis apuci pici lánya. Az apukák szerintem mindig jobban szeretik a kicsi lányukat, bár nem szabadna ridegnek és távolságtartónak lenned a fiaddal sem. Csináljatok ketten közös programokat, focizzatok meg ilyen "férfias" dolgok, lehet, hogy kicsit közelebb kerülnézek egymáshoz, és gondolj csak arra, hogy neked milyen rossz lett volna ha egy rideg apukád van aki nem törődik veled.

Egyébként én is észrevettem, hogy mind az apum mind a nagypapám jobban "szeret" engem, mint a bátyámat!

20L

Ismerős, apám sosem tudott annyira szeretni mint a másik két testvéremet mert én nem illettem bele az általa elfogadot "kedves, aranyos, szerény, mosolygós kislány" ideálba. Sokáig próbáltam megfelelni neki az eredmény; katasztrófa. Jelenleg még egy házban éleünk (hál istennek nem sokáig) beszélgetés nincs, kerüljük egymást és a mondanivalónkban a legszükségesebb dolgokra szorítkozunk. Tudom hogy szeret, engem is de taszítom azzal amilyen vagyok, sose fog büszke lenni rám bármit is érek el, és sose fog úgy szeretni mint a hugomat.

Csak arra vigyázz hogyha a fiad is megérzi ezt nehogy a huga ellen forduljon. Nálunk ez történt, nem vagyok büszke rá és sok éves munkámba volt helyreállítani a dolgokat, de apánk kivételezése mindannyiunknak sokat ártott.

Azért nem kell a kérdezőt lenyakazni, sem lelketlennek kikiáltani. Nem azt írta, hogy nem szereti a fiát, hanem azt, hogy „úgy érzi” a lányát jobban szereti.

Ha csak praktikusan nézzük a dolgot, a 2., többedik gyerekek, mindig problémamentesebbek a szülő(k) számára, mert az elsővel már megtanulnak kezelni egy sor olyan nevelési gondot, ami a következő gyerek(ek)nél vagy elő sem jönnek, vagy nem tűnnek olyan súlyosnak. Tehát bizonyos szempontból könnnyebb velük az élet, „szerethetőbbek”.

Az első gyerekben mindig elsőként jelenik majd meg a „kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond” igazsága, mivel ő korban mindig a többiek előtt fog majd járni.

Ami a „nemek harcát” jelenti; a fiúk többnyire anyásak, a lányok apásak. Ami természetesen nem egy éles választóvonalat jelent, és nem azt, hogy ettől ne szeretné bármelyik gyerek mindkét nemű szülőjét, és viszont. De a férfi-női szerep elsajátítása miatt, előnyben lehet a kislány, aki épp annak az anyukának a női mintáját tanulja meg, akit az apa feleségül választott, tehát szeretetreméltónak tart. Ugyanez egy fiúnál nem ennyire egyértelmű. Ráadásul egy 7 éves kisfiú, már nem olyan „cicás”, ölbebújós, hízelgős, mint amennyire ez az 5 éves húgától természetes. Tehát nem csak az apja tekint rá másként, hanem ő is az apjára.

Kérdező, ha számodra ez problémát okoz, ( különben nem írtad volna ki a kérdésedet) akkor tudatosan keresd a fiadnak azokat a tulajdonságait, amiért dicsérheted, büszke vagy rá. Nyilván nem fogod úgy dajkálni, mint a kisebbet. De tudsz olyan helyzeteket teremteni, amikor elismerheted az ügyességét, azt, hogy már nagyobb és okosabb a húgánál. Tehát amikor azt tudod érzékeltetni vele, hogy örülsz, és szereted, mert ő a te okos 7 éves nagyfiad, és ilyen nincs még egy a világon...