Az normális, hogy nem tudom annyira szeretni a fiamat mint a lányomat?

"Teljesen normális, bár sokan tagadják."

Azt honnan lehet tudni, hogy tagadják? Nem biztos, hogy hazudik, aki azt mondja, egyforma mértékben szereti a gyerekeit (max máshogy).

Nekem ez rányomta a bélyeget a gyerekkoromra. Apám jobban szerette a bátyámat mint engem. Olyan 12-13 éves koromban kezdett tudatosulni bennem ez az egész, amikor azt láttam hogy a barátaim szülei ugyanúgy kezelik a tesókat, ugyanúgy ölelgetik.

Szóval nem mondom hogy ez nem normális dolog mert ezek szerint az. De sosem fog rád "apuci"-ként nézni a fiad, az is tuti.

Sokan tagadják, de igenis van bennünk egy titkos sorrend.

Aki valóban feltétel nélkül tud szeretni, ritka.

Ilyesmit viszont nem szabad bolygatni. Habár javaslom, nézz kicsit előbb magadban, nem a fiadban zavar valami, ami inkább benned van, vagy emlékeztet valamire, amiről ő nem tehet, és ez zavar téged.

hát nem tudom én 15 vagyok anyukám világéletében jobban szerette az öcsém, eszt kb 10 évesen kezdtem észre venni akkor mindig az volt, hogy csak ő kapott ajándékot én meg semmit meg emlékszem hogyha kapott valamit mindig én is akartam játszani velem, de hát ordibált velem hogy össze ne törjem a tesóm játékát meg már nagy vagyok...

Most kb addig jutottunk hogy a köszönésen kívül nincs közös témánk csak veszekedés hogy mennyire követelőző vagyok meg bla bla bla....Igazából már nem is érdekel csak léphetnék le innen ..Amúgy apa meg nem ér velünk foglalkozni mert mindig dolgozik ha meg nem akkor meg a betegsége miatt vitázik anyával...Ettől függetlenül szeretem őket.Csak aszt bírom amikor mondják mennyire jó család vagyunk -_-" Bocsi a regényért szerintem ne tedd eszt a fiaddal inkább erőltess szeretettet de ne tegyél köztük különbséget, mert meg fog utálni érte, eszt mi gyerekek észre vesszük kicsik vagyunk de sajna nem hülyék

Nem olvastam el az összes hozzászólást, de az első oldalon lévők akkora baromságokat írtak.

Gondolom lányos apuka vagy. Ráadásul "szerelmes" vagy a lányodba. Lesz ez még komolyabb érzés is. (Nem, idióta, pirmitív bunkók ne vonjanak le következtetést, mert felesleges.)

Ez természetes. Nem kell aggódni. A feleségedet megkérdezted már, mit érez a két gyerek iránt? Lehet túlságosan homofób vagy, ezért a távolságtartás. Szeretheted jobban a lányod, evvel nincs baj, csak távolságtartónak nem kell lenni a fiaddal szemben.

És a feleséged melyiket szereti jobban? Gyakori, hogy az anyának a fia a szíve csücske, az apának meg a lánya. Remélem, nálatok is így van, mert akkor legalább a fiad nem sérül annyira, hisz legalább az egyik szülőnél ő a kedvenc.

Azt azért megsúgom neked, nem feltétlen olyan kis angyalok a lányok, a környezetemben amikor kamaszodni kezdenek, sok esetben ezerszer több a baj velük, mint a fiúkkal. Mondjuk én nem ítélkezem, mivel én meg a fiamat imádom mindennél jobban, nagyon jó gyerek, tele szeretettel, a lányom meg elég erőszakos, szemtelen, őt sokkal keményebben kell fogni, de még akkor is csak sumákol.. Szóval ilyen helyzetben nem könnyű igazságosnak lenni, de az biztos, hogy muszáj, mert egy gyereknek szörnyű érzés lehet, hogy őt nem szeretik annyira mint a testvérét