Gyerek = csicska. Helyes ez így?
Apukám ezt a nézetet vallja. Ő dolgozik, mi meg nyaljuk ki a hátsó felét is.
2 méterre van tőle a telefon, de mi vigyük oda neki. Hanem visszük, jön a szokásos duma, hogy semmirekellők vagyunk, stb. Ezt hallgathatjuk órákon keresztül. Néha pofon is csattant már.
Szóval kb 2 órával ezelőtt ketten voltunk csak itthon, én az emeleten takarítottam. Lehívott, hogy húzzam már fel neki a redőnyt, olyan sötét van. Kb 2 karnyújtásnyira volt tőle a redőny..
Aztán "ha már lent vagy", akkor hozzál légyszí egy kis vizet. Viszek, erre: de ne szénsavmenteset.. Na itt már majdnem felrobbantam a dühtől.. Aztán húzzam már fel a többi redőnyt, rakjam már rendbe a SAJÁT ÁGYÁT, meg rakjam már el az elmosottakat, meg csináljam ezt, csináljam azt...
Kit érdekel, hogy annyira fáj a fejem, hogy szétesik, pihentem volna, miután gyorsan összepakoltam volna itt fent... De ez sem érdekelte.
Különben nem végez nehéz fizikai munkát, kamionsofőr. Napi 6 óra munka éjjel.
Igazából jól esett leírni, senkinek sem szoktam panaszkodni, mindenkinek meg van a saját baja...
Ha van valami tanácsotok, szívesen veszem! Anya sokszor próbált beszélni vele, de ő sem jutott semmire. Úgyhogy feladta, és megcsinálja, amit kér...
válasza:Én megértelek teljes mértékben. Apám is ilyen volt, de már nem tud ilyen lenni, mert mind a ketten (nővéremmel) már pár éve elköltöztünk otthonról.
Nővérem egyből, ahogy megismerte a sógorom(21 évesen), én pedig 23 évesen kerültem el a háztól.
Nálunk mindenkivel ezt csinálta, még anyámmal is! Persze, ha valaki kívülről nézte a dolgokat, az nem nagyon látott ebbe bele. Sokszor eljátszotta a minta apát, pedig koránt sem az!
Ő mindig a pénzzel akart megfogni minket. Ha kellett egy nadrág, mert az a maradék 1, amit hordtam 3 éve elhasználódott, akkor közölte, hogy nem ad. Anyukám persze vett nekünk mindig mindent, ami kellett.
16 évesek voltunk mind a ketten, amikor nyári munkára mentünk. Egyrészt nem bírtam otthon lenni, mert ő 1,5 hónapot szabadságon volt mindig. Ekkor vette ki az éves össz. szabiját.
Ha otthon voltunk, amikor ő is, akkor sem volt nyugtunk. Mindegy, hogy nyár volt vagy suli közben hétvége. Éjjel-nappal takarítás, rendrakás, ugrálás körülötte.
Minden délután alszik és akárhányszor felkelt első mondata az volt, hogy: Vizet vagy Kávét!
Tudni kell róla, hogy ő főzött mindig. Anyámat sosem engedte a konyhába, emiatt mindig is mondta, hogyha ő nem lenne, mi már régen éhen haltunk volna és felzabált volna minket a mocsok. Ő a munkahelyi gondjait (felső vezető) mindig hazahozta. Rendszerint rajtam vezette le, én voltam a legkisebb, a "legrosszabb", a legegyszerűbb.
Mikor már 4×-re műtötték egy évben a térdem és nyakig gipszben voltam, épp lábadozásból álltam fel, hogy igyak egy kicsit. Nálunk is jött a klasszikus: "Tölts nekem vizet!" böfögés. Emeletről lebicegtem a konyhába, majd vissza. Erre a reakciója: "Túl sokáig tartott, mit csináltál?!" ... Ezután elmentünk otthonról a nővéremmel.
Én nagyon sokat sírtam és sok bennem a feszengés is a gyerekkorom miatt. Sok minden foglalkoztat és tudom, hogy amíg ezeket nem zárom le magamban, addig nem tudok normális életet élni. Most is sírok, ha csak arra gondolok, hogy milyen volt kis Hitler mellett élni.
De tudod, ezek az emberek mindig visszakapják az élettől azt, amit adtak neki.. Tavaly karácsonykor megmondtam a magamét az apámnak, azóta "fél" tőlem és nem mer velem és a családommal packázni, míg szegény nővéreméket állandóan baxogatja. Neki is a talpára kéne állnia, de ő túl mimóza ehhez. Őt még jobban megtörte az élet :/
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!