Most akkor kihasználás és szemétség ha végeredményben segítünk anyósomnak azzal hogy összeköltözünk vele, miért baj ha kicsit számítani szeretnénk mi is rá nem csak ő miránk?

A férjem szülei elváltak, a közös ház árát elfelezték még több 10 éve, külön külön elkótyavetyélték.(nem egyedi a sztori). A férjemnek van rajta kívül 2 tesója, egyik viszonylag normálisan él (férj,gyerekek,ház bár sok hitelük van stb.) a másik az egy putriban lakik, nem dolgozik stb.

Nekünk 3 gyerekünk van, kis faluban élünk, de elköltöznénk kedvezőbb munkalehetőség miatt, a házat nem tudjuk eladni nem is akarjuk igazából, áron alul tudnánk értékesíteni.

Anyósom nyugdíjas viszonylag jó nyugdíjat kap, de végig is melózta az életét, és most is az az önálló típus, éli a kis életét, ha van munka szívesen dolgozik is, keresi, érdekes módon 62 éves de mindig talál vmi melót.

A lényeg: van egy olyan ház amit ki tudnánk venni az új helyen ahol van alsó és felső szint szeparálva nem egymás szájában élnénk, de mégis egy helyen. Ő beszállna a költségbe (albi díj) mi pedig néha megkérnénk hogy vigyázzon a gyerekekre vagy menjen el értük oviba vagy legyen otthon mikor a nagyobb hazaér a suliból stb.

Ha ő nem költözik össze velünk akkor mi egy pici lakást tudunk kivenni albérletbe ő meg egy lyukat kb. ahol még összkomfort sincs. A többi két testvér szerint ez kihasználása a férjem anyjának, mert majd segítsen ha úgy gondolja ne így hogy rá van kényszerítve. Miért lenne ez kényszerítés? És a testvérei szerint inkább én fogjam meg a kiadásokat ( 3 gyerek mellett nem tudom mit "foghatnék még meg" a kiadásokon...) és adjunk neki 10 ezer ft-ot havonta meg ők is és akkor kivehet egy normálisabb albérletet. Én meg úgy gondolom, minek fizessünk két felé 2 1-2 szobás panelt (nem beszélve a rezsiről) ha egy nagyobb házban kényelmesebben elférnénk. Én vagyok a hülye? Nyugodtan megírhatjátok ha igen.