Egy férfi tud még egy nőt szeretni annyira, mint a gyermeke anyját? Elvált férfiakat is kérdezném! (többi lent)
Próbálom a lényeget leírni, bocsi ha kicsit hosszú lesz.
Párommal 2 éve vagyunk együtt.
Elég viharosan indult a kapcsolatunk, neki előtte nem sokkal ért véget a házassága, hogy megismerkedtünk. Akkoriban eléggé össze volt zavarodva, nem akart komoly kapcsolatot. A 2 év alatt mégis odáig fejlődött a kapcsolat, hogy azt mondta csak én kellek neki, imád és tervezzük az összeköltözést is.
Előző kapcsolatában született egy kislánya akit párom nevel. Én elfogadtam és szeretem mindkettőjüket én vagyok velük 2 éve, a kislány édesanyja a lány tájára se néz.
Párom elég zárkózott, nem igazán szeret beszélni erről a témáról, de láttam hogy most is hívta a nőt telefonon. Rákérdeztem, hogy ezt miért kellett. Azt mondja, hogy nem tudja elfogadni, hogy a nő nem keresi a lányát és elkezdett sírni (amit soha nem láttam tőle). Azt mondja nem szereti már a nőt, de mindig arra hivatkozik, hogy tiszteli, mert "csak a gyereknek az anyja", de a nő tényleg nagyon gáz, se erkölcsileg, se anyagilag sehogy nem támogatja a kislányt még a családi pótlékot is ő veszi fel. Szóval nem értem mit lehet ezen a nőn tisztelni.
Most mikor már elvileg minden oké, most érzem, hogy lehet nem is szeret annyira mint a volt párját? Egy férfi tud még egy nőt szeretni annyira, mint a gyermeke anyját?
Én is családot szeretnék, gyereket. Szeretném, ha a gyerekem apja imádna minket, de nem tudom egy elvált férfi képes-e még egyszer tiszta lappal indítani?
Mit tudnék tenni, hogy elfelejtse azt a nőt?
válasza:Nem kell elfelejtenie, hiszen a múltja része. Viszont ez nem feltételezi, hogy szereti is.
A férjemet szintén a válása után ismertem meg. Bár szeretni ő sem szerette már a volt nejét, azért jó 4-5 év volt, amíg teljesen új életet tudott kezdeni. Megszokás, berögzült dolgok.
Valamennyire rajta is látom, hogy tiszteli, mert a lánya anyja, de azt bizton állíthatom, hogy engem sokkal jobban szeret és becsül.
A párod a gyerekre tekintettel szeretné, ha az anyja foglalkozna vele, nem hiszem, hogy maga miatt. Illetve lehet egyfajta kudarcélmény is neki, hogy máshogy tervezte a családalapítást és a saját kudarcaként éli meg, hogy ennyire benézte anno a párválasztást.
válasza: válasza:Akkor valószínűleg a saját kudarcaként éli meg. Adj neki időt, még 2-3 évbe is beletelhet, amíg teljesen túlteszi magát rajta, hogy gajra ment az első házassága.
Az exnej a viselkedésével is erősíteni fogja benne, hogy nem vesztett sokat vele.
Nekem az vált be, hogy rengeteget beszéltettem a férjemet a válásról, az exéről. Így nem magában görcsölt, hanem kibeszélte a félelmeit, rossz érzéseit. Ez sokat gyorsított a folyamaton.
Fontos, hogy ne ítélkezz. Ha arról beszél, hogy szerette a nőt, ne tegyél megjegyzést, hallgasd meg azt is. Ha látja, hogy negatív következmények nélkül elmondhat bármit, akkor meg fog nyílni. Sok idő, de a türelem itt tényleg rózsát terem.
válasza:Nem vagyunk egyformák. Az ember ilyenkor a korábbi terveit, illúzióit gyászolja.
Ezt kénytelen leszel elfogadni, ha tényleg őt szeretnéd párodnak.
válasza:Nem tudom, teljesen összezavarodtam már:) Nekem ez amit írtok, hogy évekbe teleik elég ijesztően hangzik.
Mármint amit írtam is, hogy 2 éve már velem van akkor azon kellene agyalnia, hogy velünk mi lesz a jövőben nem azon, hogy évekkel ezelőtt mi volt, nem? Az összeköltözést is én vetettem fel, először nem akarta aztán valamiért meggondolta magát. Mondtam a kapcsolat elején hogy szeretnék babát az elkövetkezendő 3-4 évben, nem is ellenkezett de lelkesedést se látok rajta.
Mikor megkérdezem azt mondja velem akar lenni, de most nem tudom ha tényleg igaz amit írok, hogy lehet évekbe telik még, nem tudom megéri-e 27 évesen erre várjak...
válasza:elméletben tud úgy szeretni egy másik nőt, mint a gyermeke anyját. sőt, még jobban is.
de ebben a konkrét esetben a párod még nincs túl azon a nőn, szerintem és a kislányuk jó ürügy arra, h rá hivatkozva hívogassa a volt párját néha. ha csak elintézendő ügyekról akarna vele beszélni és ez nem érzelmi szükséglet lenne nála, akkor nem sírta volna el magát. a kislánya szokta hiányolni az anyukáját?
nem vagy könnyű helyzetben. biztosan ki lehet várni, h túllegyen rajta, kérdés, h bírnád-e cérnával. én úgy látom, és ne haragudj meg az őszinteségemért, h egyelőre csak sodródik az eseményekkel és mindent rádhagy, amit felvetsz, mert tudja, érzi, h igazad van és afelé kellene haladnia a kapcsolatotoknak (összeköltözés, gyerek). de nem meggyőződésből csinálja. ettől függetlenül nem lehetetlen, h idővel beléd szeressen, de nem lesz könnyű kivárni. ismertem egy srácot, aki 4 és fél éven át "gyászolta" a feleségét az új párja mellett (az extől nem született gyerek), míg egy napon ráeszmélt, h egész életében ez a nő, azaz a jelenlegi barátnője volt az, aki igazán, önzetlenül szerette. akkor rendbe jött minden. de addig sokszor elpanaszolta, h mennyire idegesíti a nő társasága, de egyedül mégsem akar lenni, ezért marad vele. tavaly futottam velük össze utoljára, már vagy 12-13 éve együtt vannak, ha jól tudom, össze is házasodtak (annyira nem közeli ismerősök) az utolsó pár évben már boldognak is tűntek
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!