Mi idegesít legjobban a párodban?

Csak apróságok, de abból több van pl.:

- ha kimegy az erkélyre nem húzza be a függönyt miután visszajött.

- kapcsolgat a reklámszünetekben

- túúúl precíz (értsd: kocsikulcs a bal zsebbe, lakáskulcs a jobb zsebbe, pénz a pénztárcában fejelve növekvő sorrendben, iratok sorrendben stb..)

hogy nem figyel, amikor szólok neki. de csak itthon. most már az a szabály nálam, h 2x szólok, ha akkor sem válaszol, akkor hangosan mondom magamban, jó, akkor nem kapsz kaját, vizet, stb. lévén, h ezt akkor játssza el, mikor megkérdezem kér-e enni.

annyira elmerül a laptopjában, h nehéz kizökkenteni.

illetve mostanában a foursquare mánia. akárhol vagyunk, mindig megáll, becsekkol, és persze megint csak képtelen rám figyelni.

amúgy nagyon jó ember, de ezzel a világból ki tud kergetni. persze mikor én csinálok valami olyat, amivel megbántom, akkor látványosan megsértődik. ilyenkor jókat mulatok rajta, h milyen hisztis :D

Passzív-agresszív önfejűség, és vitakerülés. Pl autóban útvonalat tervezünk, ő jobbra, én balra szeretnék menni. Elmondom neki az ész érveimet, felvázolom az ok-okozati összefüggéseket, miért volna jobb arra. Erre ő nem szól semmit, csak szép csendesen bekanyarodik jobbra, minekutána full igazam lesz (azaz megszívjuk, eltévedünk, vagy dugóba kerülünk stb), de azon már úgysem lehet változtatni, így minek is beszélni róla tovább, ha kiakadok, nem érti miért, hiszen ezt már úgysem lehet visszacsinálni; legközelebb minden elölről.

Pánikszerű konfliktuskerülés: ha valamiből vita alakul ki, első körben megpróbálja a legrövidebb utat keresni és mondani valamit, amit szerinte hallani akarok. Persze átlátszó az egész és ezzel pillanatok alatt logikai zsákutcába kerül, onnan megint mellébeszéléssel fejezné be, míg végül annyira felidegesít, hogy már kiabálunk egymással, majd lehiggadunk és három mondatban megoldjuk az egészet. Két kérdés marad csak nyitva: mi a f*szért nem lehetett ezt a veszekedés előtt megtenni és ennek fényében miért csak én vagyok a hibás a veszekedésért? 9 év után most kezdünk eljutni odáig, hogy megérti, hogy hamarabb és kulturáltabban van vége a vitának, ha nem próbál reflexből menekülni belőle.

A klasszikus női hiba, miszerint inkább célozgat, mint kér, nehogy az ő kérése miatt tegyek szívességet; utólag meg jön a megjegyzés. Pl MEGKÉRDEZI van e kedvem elmenni x eseményre, erre elmondom, hogy nekem nincs sok kedvem, amire ő rábólint. Majd aznap este felhúzott orral megjegyzi, mennyire szívesen elment volna. Én meg ott állok tátott szájjal, mivel ezt egy szóval sem mondta. Mármint nyilván értettem, hogy van kedve menni, mire én kiterítettem a kártyáimat; csak annyit kellene mondania, hogy ő tökre szeretné megnézni, és megyünk, majd lehetőleg közben éreztetni velem, hogy jól esik neki, hogy az ő kedvéért eljöttünk. Ennyi lenne az egész, mégis csomószor lejátsszuk ezt a kört.

Szerencsére a miért vagyok vele lista ennek tízszerese lenne :P

Érzései nincsenek vagy csak nem beszél róluk. Soha semmivel kapcsolatban sincs érzése. Úgy kell sakkozgatnom, találgatnom vajon hogy esne neki ez vagy az vagy mit érezne ha ez vagy az lenne.

Emiatt tőlem se kérdezi meg sose hogy vagyok vagy mi a bajom..

Roadt idegesítő de már szerintem ilyen marad.

Ő 32 F én 30 N. És van 2 gyerekünk is. "király" lesz ha ezt tanulják el tőle hogy amiről nem beszélünk az nincs is...

néha hiszti, meg sértődés :)

de imádom :D

Mindennel szöszmötöl...Én se vagyok egy idegbeteg kapkodós,de ő egy óra alatt csinálja meg azt amit meglehetne félóra alatt is(csak egy példa volt).

Nem tud lerázni senkit se, pl. ha hívja egy biztosítós, szépen válaszolgat neki, pedig nem is akarunk biztosítást kötni...vagy sietünk valahova,és egy ráérős, unatkozó valaki beszélgetni akar, ő tuti, hogy megáll vele,ahelyett hogy azt mondaná,bocsi de nem érek rá, sietek...

A zsebkendőt ő is nehezen veszi elő, inkább szipog...

1 úgy érzem minden és mindenki fontosabb neki nálam...

30 éves létére 15-18 éves "haverjai" vannak és ettől a falra tudok mászni, hogy az eltartott/elkényeztetett kis hülyegyerekek véleményére előbb ad mint a feleségéére.

2 utál dolgozni két év után végre elhelyezkedett, heti kifizetéssel, ez egy hónapja történt, azóta azt hallgatom, hogy őőőőő már dolgozik ugyh nyaljam én is és mindenki ki a seg..ét, és hogy ő milyen sokat keres. de amikor vasárnap megkapja a fizetését és kedd reggel már tőlem kér pénzt kajára és megkérdezem ugyan hol van az nem számít még én vagyok a rossz...

3 szeretem, imádom, sokszor őrlődök magammal, hogy mennyire volt jó ötlet összeházasodni, de a következő gondolatomban már az van, hogy hiányzik, nem akarok vele veszekedni, és hogy ő az életem értelem, tőle szeretnék gyerekeket meg minden. ezzel is olyan furcsa. ha késik egy napot már tűkön ül, hogy reméli pozitív a teszt, aztán meg néha olyan beszólásai vannak, hogy ő még nem érzi érettnek rá magát és hogy hova, minek. hozzáteszem nem albérletben élünk. ilyenkor annyira érzem, hogy ismét az 1. pont a hibás, a sok hülye tini telebeszéli a fejét. annyira kívánom néha hogy legyenek normális korabeli esetleg házas vagy családos barátai...

egy körforgásnak találom a hibáit és annak okozatát, de ugyanakkor nem tudom elképzelni nélküle az életem és még így 6 év után is szeretem...