Nem bírom elviselni unokaöcsémet, és nem értem mért van ez!? /lent/

Lassan 13 éves lesz,kissé el van kényeztetve.Én 24 múltam és mikor kicsi volt imádtam,sokat játszottunk,vigyáztam rá sokat,de akkor még én is gyerek voltam.Most itt volt nálunk pár napot nyaralni,de teljesen kiakasztott.Értem én,hogy kiskamasz és lázad,meg szemtelen és nem fogad szót,de nekem ez túl sok.Visszabeszél,nem tisztel,nem hallgat rám,nem fogad szót.Komolyan néha erélyesen kellett rászólnom,hogy észhezkapjon,mert sosem hall otthon hangos szót,így ez lepte meg igazán. Zavart,hogy nem feküdt le időben,hogy egész nap számítógépezett,hogy szemtelen volt.Persze anyuék mindent megengedtek neki,mert hát nyaral címszó alatt,de én szigorúbb vagyok,mert nővéremmel /az ő kisfiáról van szó/mi sem ilyen kiskamaszok voltunk és nem is volt ennyi minden megengedve ,mint unokaöcsémnek.Most én vagyok a szívtelen,gonosz nagynéni,aki a boltban nem enged 4 féle chipset,meg 5 féle gumicukrot megvetetni,és aki rászól,hogy csoki helyett ebédet kéne enni,és aki nem hagyja neki,hogy övé legyen az utolsó szó?

Egyszerűen fél perc alatt fel tud húzni,az okoskodásával,mert hát ő mindent jobban tud a felnőtteknél a nagy élettapasztalattal a háta mögött :).

Kezdem elhinni,hogy tényleg én vagyok a gonosz nagynéni...

Vélemény?