Felvennéd újra a kapcsolatot a "nagyszülőkkel" ha élnek ugyan de több gáz van velük mint jó? A gyerekeim érdekeit szeretném nézni most az hogy én mit gondolok róluk az másodlagos.

Ha eszreveszik a gyerekek, hogy nem szivesen latott vendegek a nagyinal, akkor nem is fogjak kerni, hogy mehessenek. Ellesznek nagyszulo nelkul is."

En a gyerekemen is latom, sajnos nem. Ez nemcsak ugy most született am meg a fejecskemben, bövebben nezz utana a Bert-Hellinger-terapianak, bar eleg sok olvasnivalo. Reszben a sajat eletemböl is tudom, mert egyik nagyapamat nem ismertem, nem tartotta velünk a kapcsolatot.

A "ne azt a mintát lássák, amit nem kéne" tematol nem kell tartanod, mert csak masodlagos, a gyerekek s szülö vagy szülö szerepet atvevötöl veszik le a mintat, nyugi!(Ezzel gyereknevelesi könyvek tömkelege foglalkozik amugy.)

"napköziben kellett gubbasztani a tesókkal együtt. Ezt nem szerettük volna a mi gyerekeinknek." - Nem szeretned, de ez nemcsak töled függ. Csak azt teheted, ami töled telik. En a kapcsolattartason nem azt ertem, hogy mindjart el is vallaljak delutanra es hasonlok :) - erre 1. nem tünnek megbizhatonak. 2. nem tünnek kepesnek. (Ti. arrol, hogy ilyen emberek teged tamogatnak, szerintem ne is almodozz - a delutani vagy barmikori gyerekvigyazasok ugyanis teged is tamogatnanak, Te nyernel idöt.)

Hanem a latogatasokra gondoltam, amikor Neked is ott kell lenned (kell lenni egy felelössegteljes felnöttnek is a gyerekkel!), hogy ök (gyerek-nagyszülö) kapcsolatban legyenek, ismerjek egymast, ez mas erzes, mintha nem lenne semmi.

4.

"Ha eszreveszik a gyerekek, hogy nem szivesen latott vendegek a nagyinal, akkor nem is fogjak kerni, hogy mehessenek. Ellesznek nagyszulo nelkul is."

A gyerekek megfelelni akarnak. Es ha valami nincs rendben, azt hiszik, ök a hibasak. (Igy a vegtelensegig uj es uj eselyt adnak meg a gyerekmolesztalasokbol ismert szemelyeknek is.) Tehat nem ugy jön nekik le, hogy nem keresik a nagyszülöt. Ellenkezöleg: erzik a hianyat, ezert eljatsszak. 2-3 eves korban meg kepzelödnek, es neha valosagosnak allitjak be, hogy pl "itt volt az elöbb a nagypapa a gyerekszobaban, csuzdazott velem"...stb Barmelyik pillanatban kepesek lennek maguk mögött hagyva az eddig törtenteket elfelejteni, es uj lapot nyitni a kapcsolatukban - a nagyszülök mar sajnos nem.

Ja, majd serdülökorok fele valamikor rajönnek, igen... vagy meg kesöbb...

4.

12-es

Köszönöm, hogy ezt leírtad. Nagyon igazad van.

Kérdező. Neked is köszönöm a kérdést. Legalább tudom, hogy nem vagyok egyedül. Az én kisfiamnak sincsenek nagyszülei (pedig élnek). Bár szerencsére egy csodálatos dédmamája van (imádkozok is érte minden nap, hogy még ne szólítsa magához Isten). És egy külföldön élő nagyapja is van, akit ha nem is ismer személyesen, mindig kap tőle ajándékot, képeslapot, telefonhívást.

Ami a nagymamát illeti. Nagyon nehéz ez a dilemma, mert a fiam szereti a nagymamáját, folyton emlegeti és kéri, hogy menjünk hozzá és hívjuk fel telefonon. 5 éves, két éve látta utoljára, jó szívvel emlékszik a nagyira és hiányzik neki.

Csak sajnos arra nem emlékszik, hogy odaverte a fejét direkt a hűtőhöz, hogy üvöltözött vele. Hogy minket is mindennek mindig lehordott és kidobott, ha mentünk hozzá. Hogy kilopta a tárcánkból a pénzt és eladta a gyerek játékait...

Szóval én inkább magamra vállalom, hogy utálatos anya vagyok, amiért nem megyünk a nagyiékhoz, minthogy menjünk és sérülten jöjjünk el tőlük mindig.

A másik nagymama, meg kerek-perec közölte, hogy egyáltalán nem fogadja el, hogy ő az unokája lenne, nem is látta soha (csak azért mert én második feleség vagyok és állítólag az első házasságból született gyermek miattam lett apátlan - persze ez nem igaz, már a megismerkedésünk előtt nem éltek együtt).