Ismertek háztartásbeli nőket? Tényleg olyan elítélendő életet élnek?

Nekem minden stimmel, jó, hogy otthon tudsz lenni, jó, hogy mindig klappol majd a háztartásod...

De nem értem, miért nem leszel otthon a gyermekeddel??

Az együtt töltött idő pótolhatatlan, a bármilyen jó bölcsi is csak gyatrán képes helyettesíteni az édesanyát, a családot.

Kérlek, ezt gondold át még egyszer

Én azt tartom elítélendőnek, ha valaki úgy választ párt meg azért qratja magát teherbe hogy aztán egész nap otthon lógathassa a lábát.

Ha megtehetitek és a férjednek sincs kifogása a dolgod ellen akkor maradj otthon, de arra készülj fel, hogy otthon sem egész nap a szappanopera nézés lesz a program, hanem mosás, főzés takarítás etc.

Egyén- és kapcsolatfüggő.

A férjemmel megbeszéltük, hogy a gyerek születése után is felesben, mindketten dolgozunk, de neki a gyerek hazahozatala után megkattant valami az agyában és kitalálta, hogy ezentúl ő lesz a családfenntartó, én meg legyek mégig htb. Gondoltam, nézzük mi sül ki belőle. :

Ő nem keresett eleget, állandóan szűkölködtünk, ő a család mártírjának érezte magát aki a megfeszülésig dolgozik mégse értékelik eléggé, én viszont biztosan otthon vakargatom a pi..ám, hiszen nem dolgozom. Megjegyzem: egész nap a gyerekkel törődtem és a háztartással, főtt kaja, tiszta lakás, tiszta ruhák, bevásárlás, még én is csinos voltam, de mégse voltam sose elég jó. Az én munkámban mindig volt kivetni való, az terítékre se került, hogy ő viszont a csekkeket se tudta néha összedolgozni. Mi ebből a projectből legatyásodva, érzelmileg sérülten jöttünk ki, és most, hogy már 6 éves a gyerek és 3 éve oviba jár, mégse tudok egy épkézláb munkát tartósan megszerezni, mert nem én vagyok a nyerő a munkaerőpiacon a gyerekkel.

Ez is egy példa. Biztos lehet másképp is csinálni, de szerintem ahhoz sok pénz és jó partneri viszony kell.

"Meg kell mondjam, élveztem hogy nem kell dolgoznom, hogy nem kell takarítanom, hogy egyáltalán nem kell főzni és mosogatni pláne nem úgy hogy egy 1,5 éves a lábamba csimpaszkodik miközben a bátya üvölt hogy töröljem ki a seggét."

Ebben én csak azt nem értem, akkor miért mondod, hogy htb, ha se gyerekkel foglalkozni, se házimunkát végezni nem akarsz? Merthogy írod, ezt élvezted a nyaralásban. Tehát végül is otthon akarsz nyaralni? Se gyerekek, se házimunka?

Mondhatjuk, hogy en az vagyok, nem vettem meg eszre, hogy ezert megvetnenek.

Szinten ket gyerek van, mar mindketten ovisok lesznek, de egyenlore ok is csak fel napra meg kb egy evig.

De ugy beszeltuk meg, hogyha valtozatlanok maradnak a dolgok, akkor utana sem megyek meg vissza dolgozni.

Nekunk jo igy, mindannyian szeretjuk a helyzetet.

Nem erzem magam naploponak, van dolgom.

Eleve a ket gyerekkel is van mindig mit csinalni.

A ferjem igen jol keres, viszont napi 12 orat tavol van heti ot napban, neha szombaton is.

Emellett van egy vallalkozasunk, ami meg kicsi, viszont folyamatosan bovitjuk.

Ertelemszeruen a gyerekek, haztartason kivul ezzel is en foglalkozom, mert jo penzt hoz, de a ferjemnek munka mellett mar nem lenne ra ideje, ha en is dolgoznek, akkor ezt fel kellene adnunk, mert mar en sem birnam csinalni. Anyagilag sem erne meg.

Es igen, a ferjem is elismeri, hogy htb vagyok. :)

Elvezi, hogy az itthoni dolgok miatt nem kell aggodnia, hogy 12 oranyi munka mellett nem kell meg osztozkodni azon, hogy a gyerekeket melyik nap ki hozza es ki vigye oviba, ki vasaroljon be, ki vigye ki a szemetet, ki intezze a vallalkozas ugyeit es mikor.

Koran reggel ebredunk, minden reggel foglalkozik a gyerekekkel, addig en elmegyek futni.

Napkozben csak a munkajara koncentral, igy hiaba dolgozik sokat, de o sem mosott sz.r a nap vegere, boldogan es jo kedvuen jon haza hozzam.

Tiszta, rendes hazba jon, meleg etel varja, orommel fogadom, a gyerekek akkor mar alszanak. Minden este 2-3 ora csak a mienk, jokat csevereszunk, miegymas.

Nem urea az agyam, sok megbeszelni valonk van, nyilvan munka is, o is mesel, ha tortent valami erdekes, en is folyamatosan mondom, hogy mi tortent a vallalkozasban. sokszor hazaugrik napkozben is, ami kulon orom. :)

En nem szurkultem be semmilyen teren. Csucsformaban vagyok, kiegyensulyozott vagyok, van tarsasagom, emberekkel tartom a kapcsolatot.

Nekunk igy ez nagyon jo, abszolut nem erdekel hogy ki mit gondol.

Tudnek dolgozni, ha akarnek. Jo szakmam, diplomam van, jo szakember vagyok, jol dolgoztam, lenne munkam.

Nem is keresnek rosszul.

De nem jarnank jobban jelenleg, ha en dolgoznek.

Nem ítélem el a HTB-et, sőt olyan melóm lesz ami mellett szerintem megfér nálam is.

DE nem értem én se, a háztartásbelieknek nem olyan otthon lenni mint a nyaralás. Bevásárlás, rendrakás, takarítás, főzés és gyereknevelés. Ha te csak láblógatni akarsz az nem háztartásbeli, hanem kirakatfelség, kivéve persze, ha még a külsőd se egy kirakatfeleségé, akkor meg kolonc leszel. Azért az ember adjon már valamit bele egy házasság munka részébe!