Miért baj ha még 30 évesen is várok az igazi szerelemre és nem akarok megalkudni?

Megalkudni, lejjebb adni az igényekből nem szabad. Inkább légy egyedül, mint nem megfelelő társsal.

Viszont tudnék példálózni olyanokkal, akik szintén nem adnak lejjebb, ellenben irreálisak az elvárásaik. Hogy pontosítsak, a léc olyan magas, hogy azt ő maga sem tudná átugrani. Így nem csoda, hogy nem talál párt.

Ha meg akarod fogalmazni, milyen párt szeretnél magad mellé, gondold végig, hogy te mit tudnál adni abba a kapcsolatba.

De ne alkudj meg soha! :)

Ez a könyv pont neked való: [link]

Nem azt mondom, hogy bárkivel össze kéne jönnöd, de aztán évekkel később fogsz a fejedhez kapni, hogy lehet mégis X, Y jó volt, mikor már ők is elkelnek, te meg egyedül maradsz. Ez egy buta gondolkodás, meg kell alkudni igenis, de nem a nagy dolgokat érintő kérdésekben. Pl. akar-e gyereket, házasságot, meg, ami neked fontos.

Vigyázz, mert ahogy idősödsz, a "piaci értéked" csökken, lehet szép vagy csinos, de 30 éves és csak egyre öregebb leszel.

Én megalkudtam és jól jártam.

Esélyt kell adni mindenkinek, akivel ismerkedsz, mert ki tudja mi derül ki.

Nekem nem igazán tetszett párom, de ahogy egyre többet beszélgettünk, ismerkedtünk beleszerettem. Ez a hiba a maiakkal, hogy túl maximalisták, aztán csodálkoznak, hogy nehezen jön össze valami. Mindenkinek vannak és lesznek hibái, de nem mindegy, hogy az mi.

Nem nyúltam mellé, hat és fél éve együtt vagyunk.

Ezt majdnem én is írhattam volna. Bár engem nem csesztetnek ezzel, de néha azért szóba kerül, hogy hát bár az a pasi nem olyan, aki nekem kellene, mi lenne ha mégis adnék neki esélyt? Nos az lenne, ami exemmel, hogy én lejjebb adtam az igényeimből, majd azzal a lendülettel lesüllyedtem mellé, és a végén megutáltam őt is és magamat is. Mondanom sem kell, nem happyend lett a vége. Eleve azt gondolom, hogy ha az illető nem elég jó nekem, és mégis belemegyek, azzal nem csak magamat de őt is átverem. Ez pedig nem az, amire egy kapcsolatot építenék. Nem azt mondom, hogy legyen tökéletes, de NEKEM legyen az. A szerelem nélküli megalkuvó kapcsolatra úgy gondolok én is, ahogy akkor már inkább egyedül, de ez nem!! Eleve mit keresnék valaki mellett, akit nem szeretek?? Az a haverom, azzal nem járok.

A minap találtam egy idézetet, pont ide illik.

"Ha valaki mindig is pöttyös bögrét akart, erre vágyott, de nincsen a közelben egy bögre sem, az ember hajlamos inni a kristálypohárból is. Azután, ahogy telik az idő, egyre jobban zavarja, hogy kristálypohárból kell innia, így elkezdi rávenni a kristálypoharat, hogy legyen már bögre. Ha valaki bögrét szeretne, igyon abból, s hagyja, hogy más boldog legyen a kristálypohárral. Ez a bögrék szabálya."

Az utolsó megfogalmazta tökéletesen!

Én is sokszor érzem, hogy a párom lejjebb adta velem, csak ezt elfelejtette tudatni az elején. És sokszor gondolok arra, hogy talán lehettem volna valakinek én a legszebb, de már késő, az önbizalmam padlón van, hiába élek azzal akit szeretek, már váltani sem tudok, mert elhittem hogy átlagos vagyok és mindenkinek az lennék, minek keressek mást, hisz ha a tükörbe nézek, tényleg egy átlagos nő néz vissza rám, akkor mi is a baj azzal, hogy Ő is átlagosnak tart?

Én nem leszek boldog mellette soha, mert nem hagyott meg engem annak, akinek igazán szép lennék.

Persze lehet, hogy soha nem találnám meg, vagy ha igen, ő nem jönne be nekem. Igazából nem hiszek a kölcsönös szerelemben, az egyik legtöbbször lejjebb adja. Nagyon szerencsésnek és nagyon szépnek kell lenni, hogy összejöjjön, plusz kell hozzá egy adag gerinc, amitől egy nagyon szép nő vagy ffi nem válik elhasznált áruvá...

Mindegy, én legalább nem adtam lejjebb.

Aggyal is érdemes keresni, mert ki tudja kibe botlasz bele.

A láng nem azonnali mindig, és ha aggyal keresel, lehet a neked megfelelőbe botlasz bele, még, ha azonnal nem is csavarja el a fejed.

A léc-dolgot nem arra értettem, hogy aggyal kell keresni, és a megalkuvás sem egyenlő azzal, hogy nem adok esélyt annak, aki elsőre nem fog meg. Megalkudni nagyobb dolgokban nem szabad: tervek, világnézet stb.

De látom, nem volt túl érthető. Na mindegy...