Miért gondolják sokan, hogy a gyerek az anyának csak kifogás?

Tökre egyet értek a 2. válaszolóval!! Szuper jól leírta!!

Nekem 2 gyerkőcöm van, egy 3 éves és egy 4 hónapos. Nem fogyózok, de odafigyelek arra, hogy mit eszek. Nem vagyok nagyon hajlamos az elhízásra, de ha össze vissza kajálnék, akkor tuti nagyon meghíznék. Másrészt :) minden nap tekerek a gyerekekkel legalább egy fél órát. Van egy kis bicikli utánfutóm, beleteszem a gyerkőcöket, és megyek ide oda :) vagy csak úgy körbetekerem a várost velük.

A másik pedig az, hogy tényleg sok időt igényelnek a kicsik, de attól még részt tudok venni különféle szociális összejöveteleket :))) érted! Tehát el tudok menni a barátaimmal ide oda, ha hívnak. strandolni, kávézni, este grillezni..stb. Attól, mert szülők vagyunk, még élnünk is kell. Szerintem :)

"Úgy tűnik, nem jól fogalmazok. Tehát valaki úgy dönt, hogy ő így szeretné csinálni. Lehet, hogy nem menne el a teje a fogyókúrától vagy tornától, de nem akar kockáztatni. Lehet, hogy jól érezné magát egy gyantáztatás után, de azt az időt inkább a gyerekével tölti. "

Megválaszoltad a saját kérdésed!! Tehát kifogás, vagy nem kifogás, hogy a gyerekeidre kened, h nem TUDSZ valahova elmenni? Az más tészta, ha nem AKARSZ.

Nincs kedve gyantáztatni,sportolni egy kicsit,aztán csodálkozik ha a férfj,akire szintn nincs ideje,kedve,mert a gyerek és a gyerek,az meg keres mást,aki nem szörös,nem fél disznót zabál "szoptatok" cimmel,és aki odafigyel rá néha.

És nem,ezzel nem arra célzok hogy el kell hanyagolni a gyereket.

Hanem hogy van köztes állapot,amikor odafigyelsz a férjedre,annyit eszel amire a testednek szüksége van,nem nasizol naphosszat,kicsit ráncbaszeded magad,elmész ide-oda (jót tesz,hidd el)

Szerintem pedig igazuk van a barátoknak, ha fél évig az újdonsült anyuka a fejükre se kakkant. Fél év hosszú idő. Lehet az idő alatt férjhez megy a barátnőm, lehet ő is szül, lehet meghal valakije, lehet bármi. Bármikor szüksége lehet a barátnőjére! Imádom a gyerekeimet, de hogy ne tudnék már időt szakítani a barátaimra??

Különben is, a barátnőm pl imádja nyúzni a gyerekeimet, szóval akármikor vihetem őket magammal, ha találkozok vele egy parkban/kávézóban/ strandon, akárhol..

Meg kell találni az arany középutat. Nem jó hozzáállás az, hogy a szülés után én már "csak anya" vagyok, mert iszonyúan be lehet szűkülni, és akkor ez nem fél évig tart... én ismerek olyat, akinél konkrétan 20 éve tart! Szült jópár gyereket, és amikor már a legkisebb is iskolás volt, akkor sem lehetett kirobbantani sem otthonról, mert neki ott vannak a gyerekek.

A szülés után is meg kell őrizni az identitásunkat, emberek között lenni, foglalkozni magunkkal, a nőiességünkkel, a párunkkal - persze, sokkal több időt vesz el a kicsi, de azért annyit nem, hogy mindent el kelljen hanyagolni! Én a gyerekem 1 hetes korától dolgoztam itthonról, nem sokat, csak annyit, hogy ne poszorodjak be teljesen, igényeltem a "másfajta" tevékenységet a szoptatás, pelenkázás, háztartási munka mellett is. Napi pár óra munka (a gyerek alvásidejében) bőségesen belefért. Mozogni akkor nem mozogtam, sajnos híztam is, de amikor már ritkultak a szoptatások, akkor családi segítséggel el tudtam járni heti kétszer-háromszor edzeni (én csak így tudok fogyni).

Azon kívül pedig lehet csinálni gyerekes közösségi programokat is, akár más, hasonló korú gyerekesekkel közösen sétálni, kirándulni, beszélgetni.

Nem szabad magunkra zárni az ajtót és "én most anya vagyok!" felkiáltással kivonni magunkat az életből, mert hosszú távon meglesz annak a böjtje!