A párom elhanyagolva érzi magát. Ezért tényleg csak én lennék a hibás?

Köszönöm a válaszokat!

A napirendem megváltoztatásán már én is gondolkoztam, de nem jutottam sokra.

Reggel 5 körül kelek, elkészítem a reggelit, kávét, a bennti ételét összecsomagolom, a páromat fél 6-kor keltem, kb 6-ra felkel. Én kimegyek locsolni a kertbe, az kb 1 óra, a párom addigra összekészül (ilyenkor nem szereti ha ott vagyok, mert elég lassan ébred fel és sokszor csak bambul fél órát maga elé). 7 körül indul dolgozni (8-ra jár, irodai munka), addigra a kicsi is ébredezik, nekem onnantól reggeli, ebéd felkészítése... 10 körül átmegyünk a nagymamámhoz, viszem neki az ebédet, nála is locsolás, illetve a normál házimunkák, ott ebédelünk, utána legkésőbb 1-re hazamegyünk, a kicsi megy aludni, én csinálom a maradék házimunkát. 3 körül ébred a picúr, kimegyünk a kertbe játszani, uzsonnázunk, esetleg sétálunk egyet. 5 körül bemegyünk a kicsi játszik a szobájában én, ha még van munkám azt csinálom vagy tanulok. A párom 6 körül ér haza, utána vacsora, 7-kor fürdetek, altatok, legkésőbb 8-ra a kicsi már alszik is. 8-tól lehetnénk kettesben, de akkor a párom még pihen... Én elfoglalom valamivel magam és próbálom kihúzni ébren addig, hogy tudjunk kettesben lenni.

Amíg nem volt gyerek, annyival volt másabb, hogy én este fél 10-kor értem haza a munkából, tehát addigra ő kipihente magát én meg még nem eresztettem le teljesen, most viszont már leragadnak addigra a szemeim.

Hétvégén jobb a helyzet. Szombatonként szoktam bevásárolna a szüleimmel, mert nekik van autójuk, így akkor veszem meg a "cipelős" dolgokat, akkor a párom sokáig alhat. Utána a kicsivel nagyjából ugyanaz a menetrend, mint hétköznap, csak akkor a párom is velünk játszik vagy elmegy vele sétálni. Szombat esténkén gyakran átjönnek a párom barátai, velük beszélget, sörözik. A vasárnap a miénk, illetve azon munkáké, amit most nem tudok egyedül megcsinálni.