Milyen az Édesanyátok? Milyen jót és milyen rosszat "köszönhettek" neki?
Az én édesanyám a kívülálló számára tökéletesnek tűnik, de tulajdonképpen ő tette tönkre az életemet. Nem törődött az igényeimmel, nem törődött a fájdalmaimmal stb. Nem tud bánni a pénzzel, ezért el kellett viselnünk, hogy a részeges apámmal kellett együtt élnünk, mert anyám nem tudta kivitelezni anyagilag, hogy különköltözzünk apámtól. Anyámmal éltem 36 éves koromig közös szobában, mert apám a másik szobában lakott. Ezért 12 éves koromtól nem volt saját szobám. Anyám nem törődött azzal sem, hogy 39 éves koromig hasfájásra panaszkodtam és csak akkor derült ki, hogy tejcukor-érzékeny vagyok. Ezért nem voltak barátaim, kapcsolataim és még pszichésen is megbetegedtem.
Ezért kérdezem, hogy vannak másoknak is ilyen "rémtörténetei" az édesanyjukkal kapcsolatban? Az egészben az a furcsa, hogy anyám egyébként nem egy rosszindulatú ember, mindenki szereti, csak hát szerintem nemtörődöm módon viselkedik nagyon fontos dolgokban.
Mi a véleményetek?
válasza: válasza:Nem lehet, hogy elírta a kérdező a 36 és 39 éves kort és 16 és 19 éves akart lenni? Máris értelmesebb lenne a dolog.:S De ha nem, akkor kedves kérdező inkább magadba kellene nézni, hogy egy egészséges felnőtt ember miért is él 39!!! évesen az anyjával? Mindegy, hogy férfi vagy nő...
A kérdésre pedig: Az én édesanyám a legjobb anya a világon, remélem én is leszek legalább ennyire jó anya! Mindent megtett értünk, bármit meg tudunk/tudtunk vele beszélni, a legintimebb részekig. Olyan ő nekem, mintha a legjobb barátnőm lenne.:) Egyetlen egy dolog van, amit én szeretnék másképpen csinálni: én többet fogom dicsérni a gyerekeimet. Sajnos engem nagyon keveset dicsértek gyerekkoromban, de a hibáimra mindig felhívták a figyelmem, így az önbizalmam a béka feneke alatt van a mai napig.:( Viszont tudom, hogy ezt nem azért tette édesanyám, mert rosszindulatú, hanem mert így akart ösztönözni, csak rosszul sült el.:/
válasza:A kérdésre válaszolva: Anyukám sajnos egy nagyon bizonytalan és éretlen személyiség :( Nagyon hangulatember, emiatt vagy 10 méterrel a föld fölött lebeg boldogságban és minden embert összecsókolgat az utcán, vagy pedig depressziósan fetreng :(
Nem tud sem az idővel, sem a pénzzel bánni, emiatt rettenetesen megbízhatatlan. Elkótyavetyélték a lakásukat, emiatt már több, mint 15 éve albérletben élnek, hónapról-hónapra, nincs megtakarított pénzük. Több évig nem dolgozott és már vagy 15 éve nem fizet adót, így valószínűleg nem lesz nyugdíja sem, pedig már sajnos 58 éves lesz :(
Ha Apu nem lenne mellette (aki szerencsére egy stabil, megbízható személyiség, pont az ellentéte, de sajnos iszonyú befolyásolható, megalkuvó típus), akkor nem tudom mi lenne vele.
Ja és rettenetesen égő dolgai vannak Anyunak! Már felnőtt ember vagyok, de még ma is ciki vele bárhová elmenni, mert mindig-mindenhol olyan kínos hülyeségeket tud csinálni, pl. simán büfög, fingik nyilvánosan is, nem hord melltartót utcára sem (pedig nagyon kéne neki), képes otthonkában és hálóingben elmenni otthonról, szóval nem szeretek vele menni sehová.
Tegnap pl. átmentünk hozzá a gyerekeimmel, köszönt nekünk, majd leült tv-zni, fél óra után egyszer csak azt láttam, hogy mennek ki a kapun a gyerekekkel. Úgy kellett utánuk kiabálnom, hogy hová mennek. Utálom, hogy ilyen kiszámíthatatlan és szeszélyes!
Emellett persze nagyon szeretem őt, hiszen az anyukám.
Ennek ellenére nem tudok vele együtt élni :(
Viszont téged nem értelek. Miért éltél 36 éves korodig vele? És miért nem mentél el már 18 évesen orvoshoz?
Egyébként nő vagyok, 41 éves és már férjhez mentem, de Anyukámnál lakunk egyenlőre, amíg el nem tudom adni a víkendházat, amiből veszünk majd egy lakást. De már 18 évesen különköltöztem albérletbe, csak sajnos jött egy komoly betegség, ami miatt rokkantnyugdíjas lettem. 18 éves koromtól hazaadtam a jövedelmem 90 %-át, tehát nem anyám tartott el.
Anyám mindig azt mondta, hogy nincs is nekem olyan bajom, hisz mindenkinek fáj a hasa. Többször kértem őt, hogy segítsen megfelelő orvost találni, mert még a körzeti orvosom sem állt a helyzet magaslatán. De nem igazán foglalkozott velem e téren anyám.
Most is dolgozom, dolgozunk a párommal, van saját keresetünk.
válasza:Egy jó édesanya nem csak szeret, és nem elsősorban elkényeztet, hanem megtanít midarra, amire az életben szükség van! Akire mindig lehet számítani, meg lehet vele sokmident beszélni, aki neked is a legfontosabb! Az enyém nem ilyen volt! Sajnos! Nem tudom őt szeretni a végtelen önzése miatt.....
De azért te igen furcsa szerzet vagy hallod-e!!! 39 évesen azért több önállóság várható el egy felnőtt embertől! Nevetséges amit leírtál, már ha igaz! Az látod nagy baj, hogy mindig mástól - most anyukádtól - vártad a problémáidra a megoldást!!!
válasza: válasza:A kommentben írod, hogy már 18 évesen különköltöztél albérletbe, csak miután leszázalékoltak, nem tudtál dolgozni és visszaköltöztél. Majd azt írod, férjhez mentél, dolgoztok, csak most vissza kellett költöznötök.
A kérdés-feltevéskor viszont úgy írod: "Anyámmal éltem 36 éves koromig közös szobában, mert az apám a másik szobában lakott."
Szóval kissé zavaros, mert az elején úgy adod elő, mint aki születése óta együtt él az Anyucival, most helyesbítel, hogy 18 évesen már elköltöztél. De érdekes módon 18 évesen mentél el a dokihoz is egyedül, és akkor már le is %-oltak. Ezért vissza is költöztél.
De közben férjhez is mentél, de most ismét visszaköltöztetek, szóval ....
Kamu az egész!
válasza:Szeretem az anyukámat és vannak hibái, mint mindenki másnak. Vannak dolgok, amiket nem csinált jól, sőt. Viszont sok mindent kaptam tőle és büszke vagyok rá.
Ami volt elmúlt és nem lehet egy életen át másokat okolni a saját szerencsétlenségünk miatt. Vannak dolgok, amiket elcseszett a nevelésemben, de ha már felismertem ezeket, akkor rajtam kívül senki sem fog tudni változtatni rajta és attól sem lesz jobb, hogy mindig másokra mutogatok és hibáztatok "amiért ilyen lettem". Lehet így élni, de minek. Mindenki saját magát csiszolgatja élete során és persze kapott valamiféle kiindulópontot a szüleitől. Aztán ha elég érett eldönti, hogy ezt az útmutatást követi -e avagy sem. Nagy részt nem a szüleim tehetnek arról amilyen lettem. Ők csak azt tudták megmutatni, hogy szerintük hogy kéne élni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!