Miért kell mindig a munkanélküliségre és a pénzre célozgatnia? Mit tegyek?

19éves lány vagyok, még a szüleimmel élek, és ciki vagy nem jelenleg sajna nincs munkám, pedig rengeteg helyre küldök önéletrajzot.

amikor volt melóm apám azzal cs*sztetett, hogy miért dolgozok olyan kevés pénzért, hagyjam ott, nem éri meg.

Most meg mindig arra tesz utalást, h egy munkanélküli senki vagyok aki élősködik, és akit eltart, itthon csinálom amit kell, de nem érdekli.

Van jogsim, megkérdeztem felhozza-e a garázsból, kell-e messzebbre menni vásárolni esetleg, erre ordit hogy üljek fel a biciklire, (ami nincs is itthon) mert túl kényelmes vagyok.

Ezzel semmi rosszat nem akartam... csak kérdeztem.

Erre itt volt az egyik ismerőse és mondja a csaj, hogy ja túl kényelmes vagyok. A csaj beszél amikor egy nagy r*banc és a pasijai a segge alá teszik a jobbnál jobb kocsikat

1-2 dologért cserébe...

Mondom faternak, hogy azért nem a nőnek kéne azt mondania hogy kényelmes vagyok, erre jött a szöveg hogy "akárhogy is ő megdolgozott az autóért, neked nincs semmid itt, én tartalak el"

összevesztünk, mindig a munkára célozgat, multkor mondta hogy "te tulajdonképpen soha nem is dolgoztál, mert sose voltál sehol se bejelentve, nekem ne ugass, fogd be a p*fádat, mert szájbaváglak és felpofozlak"

Most akar nevelni, kicsinek sosem törödött velem, mi most ez a nagy nevelési inger? Attól jobban érezné magát, ha k*rva lennék és pénzelne a pasim, cserébe tenném a dolgom, vagy attól jobb lenne neki ha megütne?

Igen tudom költözzek el, de most is keresem a melót, a legtöbb helyről vissza sem hívnak:(

Nehéz...

Szeptembertől szeretnék egy egyetemre menni, de inkább lemondok róla, nem akarom, h azt is ő fizesse, és hallgassam.

Most nem merek a szeme elég kerülni, mert anyám is őt védi, félek hogy megüt vagy lehord hogy egy szemét senki vagyok, és fogjam be amig ő tart el.