Mit tegyek és kihez fordulhatok ha egyedül maradtam az 1 éves kisfiammal?
Figyelt kérdés
Nem tudom,hogy mitévő legyek...egyedül maradtam a kisbabámmal.Az apjával 2 éve voltunk együtt és tavaly megvolt az eljegyzés is,aztán várandós lettem a kisfiammal.Ő állítólag nagyon várta és győzködött arról,hogy igen is készen áll az apaságra....de,már a terhesség közben kezdtem néha úgy érezni,hogy talán mégsem...és jól átvert!Sokat veszekedtünk már akkor is,de azt mondta,hogy Én vagyok megbolondulva a terhesség miatt..persze,ebben is lehetett valami,de ami azt illeti nagyon sokszor undorítóan viselkedett velem.A baba várás egyáltalán nem ment könnyen és Én a 6. hónapban nagyon beteg lettem,sokat voltam rosszul és cukros is voltam,rettegtem,hogy a stressz hatására koraszülött lesz a babám és nem éli túl vagy nagyon beteg lesz..ennek az aggodalomnak megfelelően viselkedtem.( Már nem érdekelt,hogy mit mond és az sem,hogy mit tesz,csak nyugalmat akartam legalább a 37.hét végéig.Nagyon sok lenne ide leírni a teljes történetet....A lényeg,hogy a kisfiam most lesz augusztusban 1 éves és Én nem akartam,hogy továbbra is ilyen stresszes életvitelben nevelkedjen.Hogy mi tartott ilyen sokáig? Biztosan tapasztaltátok,hogy mindig vannak egy kapcsolatban hullám völgyek( mert,ugye ebben is voltak egészen jó idők)Hitegetett,hogy megváltozik és Én hittem neki...hát vártam a csodára.Későn jöttem rá,hogy akit Én imádtam és azt hittem ismerek,valami teljesen más...mint amit mutat.Az ellenségemnek sem kívánom ezt az érzést.Munkahelyet váltott és most már annyira furcsán viselkedik,hogy azt érzem,hogy Én ezt az embert nem is ismerem.Én nem ezzel az emberrel akartam leélni az életemet és nem Őt ajándékoztam meg egy kisbabával,és most tudatosult bennem,hogy már sosem tér vissza (hiszen az csak valószínűleg egy álarc volt).Tulajdonképpen egy világ omlott össze bennem.Csak egymás mellett éltünk és nem egymással.A picivel nem törődik mondván,hogy milyen fáradt(de,ez a váltás előtt sem volt másképpen pedig ott csak hetente 4X-er dolgozott 8 órát.)Anyagilag sem támogatott mindig.Szóval nálam abszolút az érzelmeim vezéreltek,mert bár sokszor bántott lelkileg még is szeretem...Azt mondta,hogy Ő már nem bírja mellettem, ezért néz magának egy albérletet.(Én meg 2 évig húztam mellette!)Valóban levegőnek tekint.Szóval feladom! Csökkent a fizetésem is még Januárban....nem volt a terveimben,hogy egyedül maradok.A biztonság érzet,hogy valaki legalább itt van mellettem sokszor megnyugtatott.A szüleim nem tudnak segíteni,mert a halmozottan sérült húgomat nevelik.Nem állnak jól anyagilag sem.Most mit tegyek? Ilyenkor mi a teendő? Félek.Egy 25 éves anyuka.2012. aug. 3. 00:40
11/13 A kérdező kommentje:
Kedves mindenki! Köszönöm a hasznos pozitív válaszokat,bár nem hiányzott,de ugyan akkor a negatívumokat is. Szerencsére anyagilag ez nem érint annyira durván,megalapoztam a jövőmet ameddig csak lehetett.16 éves korom óta dolgozom.Kérdeztétek,hogy mi a végzettségem: ápolónő vagyok egy öregek otthonában.Ha másban jelenleg nem is abban biztos vagyok,hogy a kisfiam sosem fog nélkülözni.Ha tudom előre,hogy egyedül nemtudom felnevelni anyagi okok miatt a babám,számomra evidens,hogy nem vállalom ,akkor ezt a szerepet.Nem csitri vagyok aki mindenféle súlyos döntést hozhat felelőtlenül!Teljes mértékben tervezett baba volt és nem csak egy becsúszott...Itt nem ezzel van a baj.Albérletben vagyok már vele,muszáj volt így áthidalni,mert haza nem költözhettem a gyermekemmel mivel a húgommal sokkal több probléma van mint ami ide kifért és őszintén megmondom egy "rossz" döntés miatt nem akartam mindenki életét felrúgni.Ellenben még érzelmileg ennyire padlón sosem voltam,egyetlen fény számomra most a kisfiam.Valóban nem tudtam mindent leírni,de sajnos itt kevés a hely...Tudjátok számtalanszor láttam azokat az ismerőseimet szenvedni, akik albérletet kerestek,de minden honnan elutasítást kaptak,mert van egy gyerekük..(mondván a gyerek hangos)azt hittem majd rám is ez vár.Mivel gyorsan kellett cselekednem,hogy ezt már Ő se tudja húzni- halasztani,valamilyen rossz érzés (talán pánik) fogott el.Annak köszönhetően,hogy az anyaság előtti életemet a tanulás és a munka foglalta el,nincsenek barátaim,senkivel sem tudtam ezt megbeszélni.Viszont egyik napról a másikra megváltoztatni mindent,képtelenség.Szerencsére a kisfiam nagyon kiegyensúlyozott és még elég pici,tovább tudom formálni az életünket.Viszont a jogi utakkal egyáltalán nem vagyok tisztában,nagyon utána kell néznem a dolgoknak.A kisfiam az apja vezeték nevét kapta meg születésekor,szóval szerintem a gyerektartás ügyében ezzel talán valamit lehet kezdeni. Vissza térve a kommentekre: Igen,nos tényleg megbíztam a pasiban (bedőltem neki),de nekem olyan természetesnek tűnt,ha eljegyez ,vele maradok!Vagy Én vagyok túl maradi?Más:Ahhoz,hogy a kisfiamat rendben tudjam nevelni,nemártana nekem is nagyon gyorsan feldolgoznom a történteket,de ennyi pofont egyszerre annyira nehéz.És mit csináljak akkor ha esetleg a picim jelzi,hogy hiányzik neki az apja?Nem sajnálom magam mint itt említették,de azért nekem is van szívem..és jócskán összetiporták..de, ami igazán bosszant az a gyerekemtől elvett idő!Ha tényleg úgy alakulna és be kéne adnom egy bölcsibe 1 évesen az nagyon nem lenne kedvemre...úgy érzem túl sok mindenről maradnék le!És azért vagyok kibukva,mert ugye mindenki elképzeli a saját életét,hogyan alakítja,csiszolgatja.És nekem ez az eshetőség valahogy nem szerepelt rajta...Akik esetleg ezt átélték,Ti hogyan másztatok ki ebből?Nem tudok egyszerűen elvonatkoztatni a történtektől és mindig, ha van 5 percem már kattog is az agyam.Őrület.....
2012. aug. 4. 03:22
12/13 anonim válasza:
Az élet megy tovább, tovább kell tudod lépni minél előbb, a saját ill. a gyereked érdekében. Ha egyedül nem megy, kérj segítséget, nem szégyen. Engem is ért már pár komolyabb trauma, és amíg egyfolytában rajtuk kattogott az agyam addig csak egyre rosszabb lett, el kell tudni engedni a múltat valamint elfogadni.
13/13 anonim 
válasza:
válasza:Kérdező, azóta mi lett veletek?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!