Akit egyedül nevelt fel az anyukája, annak nem volt unalmas az élete?

Nekem volt testvérem, kettő is, de nagy volt a korkülönbség, így már 6-7 évesen egyedül maradtam, mert ők elköltöztek. Apám lelépett, mikor 5 éves voltam, azelőtt Anyukám háztartásbeli volt, így azonban munkába kellett állnia ismét. Nagyon sokat voltam egyedül, főleg, hogy Anyukám hol délelőttös, hol délutános volt. Sokszor töltöttem egyedül az éjszakát is, a tesóimat sem lehetett megkérni, hogy vigyázzanak rám, pedig a nővérem 1 utcányira költözött csak el a pasijához.

Nekem az iskolán kívüli szakkörök, különórák segítettek, akkor még nem voltak annyira drágák, mint most. Aerobic, színjátszókör, énekkar, cserkészet, készségfejlesztő tanfolyam. Minden napra jutott valami. Nagyon sok tanulmányi versenyen is részt vettem. Hétvégéken reggel mesét néztem a tévében (fülhallgatóval, hogy Anyu hadd pihenjen), aztán átmentem valamelyik barátnőmhöz, vagy a kertben játszottam.

Unalmasnak nem mondanám, ami rossz volt, az a sok egyedüllét.

21/L

apa nélkül nőttem fel.

volt egy pót apám,de megkeserítette az életünket anyával.

mind1.

Tesóm az van,de 21 év a korkülönbség,így hát egyedül maradtam:) de barátkoztam,így nem volt annyira unalmas az élet."annyira..."

3 éves voltam, mikor apám elhagyott minket, így anyám egyedül nevelt fel.Meg volt egy nagymamám is, de nála sulis koromtól kezdve csak hétvégéken meg iskolai szünetekben voltam.Tesóm nem volt.Sőt, még a szomszédban sem volt kisgyerek.Szóval, csak a sulis barátaim jöhettek később számításba.Sokat voltam egyedül és mivel nagyon félős gyerek voltam, ez elég rosszul érintett.Néha magányosnak éreztem magam, de akkor még nem tudtam, hogy ez a rossz érzés a magány miatt van...

Testvért sosem hiányoltam, nem voltam egy gyerekszerető tipus.Végül is ebbe nőttem bele és egy magamnak való ember lett belőlem.

Nem tudom, hogy mennyi idos vagy, es hogy alltok anyagilag, de azert javasolnek egy dolgot. Mikor a szuleink szetmentek edesanyam rengeteget tulorazott, vallalt plusz munkat. Bar mi ketten vagyunk a hugommal, akkor eppen tul soknak tunt a korkulonbseg, es nem tudtunk ellenni kettesben. Igy anyukam ugy dontott, hogy a hugom kap egy kutyust. Orokbefogadtunk egy kistestu kutyat, es mivel panelba elunk, sokszor le kell vinni setalni, meg hat rengeteget kell foglalkozni vele, es ez lefoglalja a hugom rendesen:)

Szerintem ez nagyszeru otlet volt anyukamtol, hisz tulajdonkeppen szerzett egy ugy, szereto ''tarsat'' a hugom melle.

Esetleg ezt probald megbeszelni anyukaddal. Vagy ha kutya nem, akkor cica, nyul stbstb.