Akit egyedül nevelt fel az anyukája, annak nem volt unalmas az élete?

Nem volt unalmas, viszont iszonyú szomorú és nyomasztó.

Kicsi koromban még éltek a nagyszüleim, addig egyáltalán nem unatkoztam, és ők szerettek nagyon, az jó volt. De hamar meghaltak.

Unatkozni nem unatkoztam sose, mert mindig találtam magamnak elfoglaltságot. Szórakoztatott a házimunka, néha varrtam, néha barkácsolgattam, vagy ha mást nem, akkor könyvet olvastam.

Ami rossz érzés volt, hogy láttam más gyerekeket, milyen vidám családban élnek, hétvégente elmennek közösen kirándulni apuval, anyuval, más kisgyerekes családokkal, vagy akár otthon játszanak közösen mindketten a gyerekükkel. Nekem mindez csak álom volt.

Velem nem játszott anyám és nem is beszélgetett, pedig mivel a házi munka nagy részét én csináltam, így mikor munkából hazaért vagy hétvégén, igazán lett volna rá ideje! De ő ezt nem tartotta fontosnak, úgy gondolta, hogy ő nem gyerek, hogy velem játsszon. És a beszélgetős problémáimat sem vette komolyan. Neki a gyerek csak egy bábú, egy díszlet, stb.

Gondolom ilyen lett volna akkor is, ha apám velünk van, de akkor legalább fordulhattam volna hozzá vidámságért!

Ehelyett csak vártam, hogy felnőjek, és szabaduljak anyámtól. Folyton apámat szidta, még évtizedekkel a válásuk után is jött a dumával, hogy pont olyan hülye vagy mint apád...

Anyám 25 évesen még egyáltalán nem volt felnőve, teljesen alkalmatlan volt feleségnek és anyának főleg. Szeretni képtelen. Apámat jól elüldözte, aztán játszotta a büszke anyukát, akinek jaj de sok problémája van, mégis megold mindent. Majd egyszer talán rájön, hogy szeretni lett volna a legfontosabb...

Nem, szóval nem volt unalmas az élet, csak nem normális, nyomasztó, korlátolt.

Az unalom nem attól függ, hogy hányan vesznek körül, hanem tőled.

Csak az unatkozik, aki unalmas.

micsoda depis bagázs! :P

apám egy percig nevelt, lelépett mikor megszülettem, pedig anyámmal házasok voltak.

anyukám egyedül nevelt, voltak fantasztikus nagyszüleim, náluk voltam nyaranta egészen 12 éves koromig. ott is voltak kis barátnőim, meg itt Pesten is. jártunk strandra, biciklizni, építettünk bunkert, bújócskáztunk a padláson :)

egyedül is marha jól feltaláltam magam, volt sok babám, játékom, és egy kis hörcsögöm is :)

tesóm sem volt, ez gondolom lejött az eddigiekből :)

nem vagyok az a visszahúzódó magányos típus, de szeretek néha egyedül lenni.

az életed olyan, amilyenné teszed. ha unalmas, annak nem más az oka, hanem te. barátkozni majdnem bárhol lehet. játszótéren, suliban, szakkörön, sportkörben, interneten, táborban.

sosem éreztem unalmasnak az életemet. hálás voltam a sorsnak, hogy szerető családom van, akik figyelnek rám, és sok közös programot szerveztünk. mindig el tudtam mondani anyumnak, ha valami bántott, és igyekeztünk megoldást találni.

ja, és anyunak volt egy barátja, de nem élt velünk. sokszor jártunk kirándulni hétvégén, 1x még nyaralni is voltunk a tengerparton. intelligens, művelt ember volt, sokat tanultam tőle, viszont sosem akart apám lenni, atyáskodni felettem. ettől függetlenül apunak szólítottam, mert nagyon jól kijöttünk :D

15 Örülj neki,hogy ekkora szerencséd volt.Sajnos ez nem mindenkinek adatik meg.És az,hogy te alakítod az életed,sajnos csak a felnőttkorra igaz.

Én egész családban nőttem fel,de nem volt az akkora öröm,mint ahogy kifelé látszik.Apám egy zsarnok volt,megkeserítette a gyerekkoromat.Mindig is nagyon szerettem volna testvért,de anyám nem akart,így egyedül nőttem föl.Néha átjöttek az unokatesóim,akkor nagyon jól éreztem magam,de ez a kéthetente egyszeri alkalom nem volt elég.Sokat unatkoztam,12 éves koromig az volt a szórakozás,hogy le-föl járkálok a kertben.Nagy volt a mozgásigényem,most is az,nem voltam valami nyugodt gyerek,hogy leüljek gyöngyöt fűzni,meg ilyen sz@rságokat csináljak.12 éves koromban elköltöztünk és találtam barátokat,akik a szomszédban laktak,így mindjárt sokkal jobb lett az életem.:)Ja és ugyan nem rám vonatkozik a kérdés,mert velem élt az apám,de gyerekkoromban ő olyan volt,mintha ott sem lett volna,az összes idejét a kricsmiben töltötte és amikor éjfél felé beesett az ajtón,akkor meg csak üvöltözni lehetett vele.A szüleim sokat veszekedtek gyerekkoromban.Szóval ne érezzétek hátrányban magatokat azért,amiért apa nélkül nőttetek fel,mert az is lehet sokat egyedül,akinek együtt vannak a szülei.Én voltam rá a példa.

Kérdező, ennek is meglehet találni az előnyeit....

Például nem kell osztozkodni a testvérekkel.A szülő csak rád figyel(szerencsésebb esetben).Gyakran az egész ház a tied, mivel gyakran vagy egyedül így megszokhatod az önállóságot,ami jó, ha valaki nem szereti az állandó nyüzsgést maga körül.Stb...

Mondjuk én anyagilag hátrányosnak éreztem hogy egy szülő nevel.Ha lett volna egy normális apám is, akkor sokkal jobban kijöttünk volna, több juthatott volna anyagilag.Anyám nem bírta egyedül megadni mindazt, amire vágytam volna.Viszont a teljes családok legtöbbjénél természetes volt a nagy családi ház, autó, egyebek.A gyerekeknek jogsi, lakodalom, egyéb nyalánkságok.Én meg ebből szépen kimaradtam.