Költözés otthonról! Ti is nehezen viseltétek?
Amíg főiskolára jártam, végig itthon laktam a szüleimmel, bejárós voltam. Lediplomáztam és tettem egy sikeres interjút 160 km-re innen egy nagyobb városban. Szeptembertől kezdhetek.
Ez azt jelenti, hogy új életet is kell kezdenem, emellett a párommal úgy döntöttünk, hogy ő is jön velem. Valószínűleg egy nagyobb városban rá is több lehetőség vár majd. Összeköltözünk.
Mostanában annyira nehéz a lelkem. Mindig is tudtam, hogy hamarosan eljön a nap amikor ideje lesz "kirepülni", de annyira fura. Szerető családban nőttem fel, anyu szinte a legjobb barátnőm, megszoktam hogy mindennap pletykálunk... Fura lesz elkezdeni a saját kis életemet/életünket.
Emellett a párommal jegyben járunk az esküvőt jövő tavaszra, vagy nyár végére tervezzük, attól függ hogy megy az együttélés. Ettől is komolyan parázok. Hogy milyen valakihez ilyen módon tartozni, saját családot alapítani.
Ti is ilyen "kételyekkel" éltétek meg a váltást?
Köszi a válaszokat! :) Hát úgylátom mindenkinek egy kicsit könnyebb dolga volt valamilyen szemszögből. Én szerettem volna itt maradni fősulira, nem azért hogy anyuék mellett lehessek, kicsit sajnálom is hogy kimaradta kolis élet az eddigiekből, de így alakult. Igaza volt anyunak, amikor azt mondta, hogy nem gond ez, csak fél, hogy túl "idenő" a szívem. Így is lett. Mondjuk maga a hely már unalmas, itt élek születésem óta, tudom hogy nincs lehetőség a környéken, nem tudtam volna elhelyezkedni, a párom is elég gány melót csinált, csak azért hogy maradni tudjon (miattam). Az ő szülei tök ellenkező irányban élnek 200 km-re.
Ő is egyetemista még (abban a városban, ahova megyünk) levelezőn. Én is az leszek még mesterképzésen, szintén levelezőn.
Az eddigiekhez képest elég nagy változás lesz az is, hogy dolgozni kezdek, az is, hogy a párommal összeköltözünk egy kis lakásba, az is, hogy új egyetem, új tanárok, új környezet, az is, hogy a szüleim távol lesznek tőlem és még nagyon nagyon sok minden, úgyhogy kicsit félelemmel vágok bele. Persze várom is, de mi itthon már nagyon régen nem veszekedtünk komolyabban, megszoktam, hogy anyu "mindig" itt van, ha valamit nem értek, vagy valamiben segítség kell. Fura lesz, hogy ezentúl nem így lesz. Persze várom is, csak meglehetősen kettős érzés van bennem. 24 éves vagyok amúgy, tehát "ideje" úgy gondolom saját életet élnem. :) Mindig kicsit félek az újtól, ha arra gondolok, hogy házasság, akkor részben annak is nagyon örülök, másrészt viszont baromira félek is.
válasza:Én hasonló helyzetben vagyok/voltam mint te kedves kérdező.
Munkalehetőséget kaptam abban a faluban ahol a párom és a szülei laktak,elvállaltam,örültem neki,hogy keresek majd pénzt,és majd mondhatom,hogy azt én kerestem,az az enyém.
Eljött a pillanat mikor a párom jött értem,és pakolnom kellett,mert költöztem ide a szüleihez,és hozzá.A szüleimtől 80 km-re.Nem nagy távolság,mert autóval 1,5 óra alatt meg lehet tenni,de akkor is.
Szerető családban nőttem fel,a szüleimet nagyon szeretem,és furcsa volt belegondolni,hogy reggelente nem őket látom majd először,és egyáltalán az,hogy nem látom őket minden nap.
Beilleszkedni egy másik családba,és megfelelni mások elvárásának.
Eleinte mondhatni jól éreztem magam a párom szüleinél,aztán később mint minden anyóssal jöttek a gondok.Áskálódás a hátam mögött,és ha csináltam az volt a baj,ha nem akkor pedig az.
Nem mertem úgy dolgokhoz nyúlni,mert tudtam nem az enyém.
1,5 évig laktunk anyóséknál.De számomra pokol volt,mindenbe beleszóltak,nem lehettünk önállóak.És 1 hónapja költöztünk el tőlük,2 faluval odébb,de most érzem,hogy boldog vagyok.Igaz a szülei hiányoznak,de megyek haza,és ők is jönnek hozzánk.Most vagyok igazán felszabadult.
24 éves vagyok,de még mai napig rámtör a honvágy a szüleim és a tesóm hiánya. Úgy érzem ezt sosem lehet igazán megszokni.Csak így valamivel könnyebb,hogy már a sajátomban élek,és nem kell függenem senkitől,és úgy csináljuk a dolgokat a párommal ahogy nekünk jó,nem pedig ahogy anyóséknak.
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!