Munka miatt külön élők hogy bírjátok? Én kezdek belefáradni a házasságba.

én sem értem... párommal is mi 3 év után kényszerültünk külön dolgozni, 3 hónapja (most találkoztunk egy hétre), de mindketten tudjuk hogy ez csak átmeneti és ezért dolgozunk / várunk egymásra stb, és mindennap beszélünk, ma már internet idején telefonról is lehet rengeteg ingyen üzit küldeni, meg képeket h mi történt napközben stb., meg ingyen lehet beszélni egymással...

nem értem egy kapcsolatban mi a nyavalyáért kell külön költözni úgy, hogy semmi sincs betervezve pár hónapon belülre, közös cél stb... hogy majd két év múlva utánad megyek,... mi van? Tudod, hogy az elvesztegetett időt nem hozhatja vissza semmi, de semmi.

előző vagyok: és nem próba-szerencse alapon költöztünk külön, hogy jaj drágám majd szerencsét próbálok külföldön, szevasz... hanem mert ahol éltünk, kitört a forradalom, és el kellett kölröznünk és nem volt együtt hova.

különben eszembe nem jutna és neki sem egy ilyen agybeteg ötlet, csak ha kényszermegoldás, és tényleg nincs más.

Az helyes döntés volt, hogy nem adtatok fel itthon mindent és mentetek a vakvilágba, ezt nem is firtatnám. Viszont belegondoltál te abba, hogy miket mondasz?

3,5 éve vagytok házasok és 2, azaz KETTŐ éve éltek külön!!! Mi ez, ha nem egy borzalom? Nem is csodálom, hogy elhidegültök és rámegy a kapcsolatotok! Egy 20 vagy több éves kapcsolat sem biztos hogy kibírná ezt így, nem hogy egy ilyen fiatal házasság!

Meg kellett volna beszélni, hogy kimegy, de max 1 év amit külön töltötök. Ha nem jobb, akkor hazajön, ha jó állást talál mész utána! Kérdem én mi lesz elég jó? Mi lesz akkor ha ez a meló sem az álom meló lesz? Akkor nem "CSAK" egy év múlva mész, hanem 2 vagy 3, vagy mégtöbb?

Én nem akarlak téged bántani, isten ments van elég bajod szerintem enélkül is, csak... Nagyon nem jól csináljátok ezt, a hülye is látja és senki nem csodálkozik az érzéseiden, mert előre megjósolhatóak voltak!

Én nem akarlak megbántani, nyilván ti tudjátok... Mi külföldön vagyunk. Semmilyen szuper, tuti biztos állás nem tudott volna Mo-on tartani, a férjemtől elválasztani. Megfordult a fejünkbe amikor költözésre került a sor, hogy a párom előre jön, elrendezi a terepet, keres lakást, és 2-3 hét múlva jövök utána, de azzal a lendülettel el is vetettük az ötletet. AZ első 2-3 hét volt a legnehezebb, új hely, új munka, új emberek... így hogy együtt jöttünk, egymásban tartottuk a lelket, tényleg igazi próbája volt ez a kapcsolatunknak, de mondhatom jelesre vizsgáztunk. Nagyon jót tett ez nekünk, pár hónap alatt itt többet mélyült, fejlődött a kapcsolatunk, mint az eddigi évek alatt.

Ne várj a biztosra szerintem! Az élet sose lesz biztos, sose lesz tökéletes pillanat!

Ha jól beszélsz angolul, én egy percet se gondolkoznék, biztos hogy fogsz kapni munkát! Nem egy olyan ismerősöm van, aki éppen mekegett és egy héten belül lett munkája (nem mondom hogy a világ legjobb munkája, de cserébe együtt a család, és te is könnyebben tudsz helyezkedni helyben.)

Még egy megjegyzés, ismerek olyat akik így külön voltak, majd nem bírták és végül a férje után ment a csaj... eleinte nagy volt a boldogság, de aztán elszabadult a pokol. Annyira elszoktak már egymástól, hogy meg kellett tanulniuk újra együtt élni, össze kellett csiszolódni mint egy friss kapcsolatban. Azzal a különbséggel, hogy a friss kapcsolatban még lángol a tűz, viszont ők már eltávolodtak, így nehezebb volt átvészelni ezt az időszakot.

Erre majd készülj fel. Nem biztos hogy veletek is ez lesz, de ha mégis akkor légy türelmes, és ne vágd a majd a párod fejéhez, hogy " ezért adtam fel otthon mindent? " (Megtörtént eset, nem kitaláltam)

Sok sikert! Kitartás!