19 éves vagyok, a szüleim még mindig "kisgyerekként" kezelnek. Mit tudnék csinálni? (hosszú, de fontos! )
Én tisztelem és szeretem őket, és próbálom megérteni és tolerálni azt, hogy nem engednek mindent.. de kezd sok lenni, és már nagyon rosszul esik. Én vagyok a családban az egyetlen lánygyerek (tesóm egyáltalán nincs, unokatesóim mind fiúk), szóval én vagyok a "szemük fénye", örülök, hogy vigyáznak rám, de kezd zavaró lenni, hogy úgy kezelnek, mint egy 5 évest.
Szóval.. Nem vagyok nagy "partiarc", de nagy ritkán jó lenne elmenni egyet bulizni, kiereszteni a gőzt, tombolni egyet (persze ők is tudják, hogy ez nálam nem abban merülne ki, hogy kotta részegen fetrengenék a bokorban, és/vagy bedrogozva szaxofonoznék egy csapat pasinak a szórakozóhely mögött... egyszerűen csak jó néha kikapcsolni és táncolni..)
Ők is tudják, hogy nem leszek felelőtlen, nem rúgok be (nyilván 1-2 ital belefér, de ismerem a határaimat, tudom, mikor kell abbahagyni), diszkóban nem szoktam italt venni, máséból meg egyértelműen nem iszok. Mindig többen (7-8 ember) megyünk együtt, hazafele kb. 2 percet kell egyedül sétálnom, bárhova megyünk, egész addig többen lennénk. Tehát tudják, hogy vigyáznék, és azt is, hogy nem egyedül kószálnék, valamiért mégse engednek el szórakozni, csak ritkán. Tavasszal volt a szülinapom, akkor engedtek el életemben először (és eddig utoljára) úgy, hogy maradjak, amíg szeretnék, akkor különböző okok miatt már korán haza kellett mennem mégis. Néha haveri körrel elengednek egy közeli sörözőbe, akkor is 11-ig maradhatok. 19 évem alatt egyetlen egyszer voltam diszkóban, akkor is értem jöttek 3-kor, nem maradhattam ott a barátaimmal)
Életemben egyszer rúgtam be (nem vagyok arra se büszke, és ezt már megbeszéltem velük) viszont akkor is úgy, hogy egy barátomnál volt házibuli, aki 5 percre lakik tőlünk, és szüleim mindenkit ismertek, aki ott volt (tehát volt annyi eszem, hogy nem idegenek között, más városban egy diszkóban rúgok be)
Ha megmondják, mikorra érjek haza, MINDIG hazajövök akkorra, vagy ha valami miatt kések egy pár percet, már írok is nekik egy sms-t. Ugyanígy, ha valamiért átmegyünk egy másik sörözőbe, írok nekik, mindig tudják, hogy hol vagyok, és hogy kikkel. A baráti körömet ismerik.
Soha nem adtam rá okot, hogy ne bízzanak bennem, ezért nem értem a viselkedésüket. Most mennénk pár nap múlva bulizni a barátnőimmel (nyáron eddig mindent kihagytam, egy közös nyaralást, minden partit, most egyszer akartam elmenni egyet bulizni), de nem engednek el, mert hogy aggódnának. Tudom, hogy aggódnának, de hát Istenem, lényegében felnőtt nő vagyok, egyszer egy nyáron igazán elengedhetnének. 1 év múlva megyek egyetemre, nagy eséllyel nem fogok akkortól itthon lakni, egészen addig "ketrecben" akarnak tartani?
Ha megjegyzem nekik ezt, akkor megkapom, hogy "amíg én tartalak el, azt csinálod, amit én mondok". Ha azt említem meg, hogy mások már 14 évesen nyáron minden este hajnalig partiznak részegen, akkor "engem nem érdekel más gyereke"..
Az egyetlen eset, amikor picit talán megengedőbbnek mutatkoznak, az az, amikor barátommal megyünk valahova. Vele elengednek pl. moziba úgy, hogy nem kell sms-t írnom kb. óránként, és egyedül akkor nem kell már egy héttel előtte percre pontosan megmondanom, mikor fogok hazaérni.
Bár volt már, hogy vele voltam (a városban sétálgattunk), amikor anyukám felhívott (nyáron, este 19:30 körül), és leordította a fejem, hogy azonnal jöjjek haza, hogy képzelem, hogy ilyen sokáig maradok. (Mikor mondtam neki, hogy akkor mondjon mindig egy időpontot, amikorra itthon kell lennem, és akkor hazajövök addigra, akkor meg annyit válaszolt, hogy "lehetne ennyi eszem magamtól is, hogy nem maradok késő estig")
Az is cseppet zavar, hogy 19 éves létemre minden este szigorúan elzavarnak aludni este 10-kor, iskolaidőben 9-kor.
Soha nem éltem vissza a bizalmukkal, tehát fogalmam sincs, mit kéne tennem, hogy végre felnőttként kezeljenek, és elfogadják, hogy néhány dologban én szeretnék dönteni, és igenis néha szeretnék szórakozni.
Ha valaki tudna tanácsokat adni, azt megköszönném.
19/L
A kisváros közelében nincs egy nagyváros, ahol esetleg ismerősöd is van? Mert ott tudnál keresni munkát, amíg meg nem jön az első fizetésed, addig meghúzod magad annál az ismerősnél, majd kiveszel egy szobát. Ja nem, várjál, mondtad, hogy van valami lekötött pénzed. Na akkor azt azonnal feltörni, és máris megvan, miből fogsz albérletet fizetni amíg nem kapsz fizut.
Tudom egyszerűen hangzik, megcsinálni nehezebb. Főleg, hogy arra treníroztak kiskorodtól, hogy ilyet nem szabad csinálni. Viszont ha kipróbálod rájössz, hogy nem dől össze a világ, ha konfliktusba keveredsz a szüleiddel (és itt nem üvöltözésre és egymás fejéhez hülyeségeket hozzávágásra gondolok!!!) De hidd el, megenyhülnek majd, ha látják, hogy többé nincs ütőkártya a kezükben ("amíg mi tartunk el" duma) Rögtön másképp fognak viszonyulni hozzád. Ha ennyire a szemük fénye vagy, előfordulhat, hogy ők fognak könyörögni neked, hogy mindent megtesznek, csak költözz vissza.
Barátodéknál pl nem tudsz meghúzódni kis ideig? Ő dolgozik? Közös albérlet? Az olcsóbb is lenne úgy. Ja, és csak hogy tudd, a rendőrséggel hiába fenyegetőznek a szüleid (hogy majd visszavitetnek). Kiröhögik őket a kapitányságon, mivel 19 évesen nem tartozol már elszámolással feléjük a törvény szerint.
lehet itt félremagyarázni hogy féltenek a szüleid de
19 évesen aztcsinálsz amit akarsz vagy kidobnak
ha nem ugy fütyülsz ahogy ők mondják?minek kelett akkor nekik gyerek?
Nem fognak megváltozni. 34 éves vagyok. 13 éve nem élek a szüleimmel (250 km - többek között az ilyenek miatt költöztem el). Apám a mai napig balhézik, ordítozik, amikor otthon vagyok, és éjszakába menően találkozom a barátimmal (ugyanazokkal a barátokkal, tehát ismeri őket), hogy biztos drogozok és árulom a testem. Aaaaz, h az év többi 360 napján mit csinálok, mikor kivel, mikor megyek haza, mennyit drogozok és állok az út szélén 250 km-rel odébb baromira nem érdekli.
Mondom. 34 éves vagyok. Ki szoktam röhögni. Mondjuk könnyen, mert már nem az ő kenyerét eszem.
itt már több hasznos választ nem fogsz kapni, mindenki ugyan azt mondja legyél határozott és csak jelentsd be ha mész valahova nem kérni kell hogy elengedjenek, azt a 12 évesek szokták
az zsarolás ha azt mondja nem adnak pénzt vagy kidobnak a házból ha el mersz menni, de az úgyse teszik meg csak mondják
Menj el ahova akarsz ne hallgass rájuk, 1-2 napig kiabálnak azt kibírod a változás érdekében
Ugyanez a helyzet velem is... De az a durva, hogy én még hozzád képest is "jókislány" vagyok, én még nem is voltam nagyon bulizni sem, de nem a szüleim tiltása miatt, hanem mert nem az én műfajom. Jobb szeretek olvasni, művelődni. 22 éves vagyok, de nem érzem úgy, hogy bármiből kimaradtam volna, sőt.
De még így is, hogy nem drogozok, iszok, bulizok, meg semmi ilyesmi, is állandóan csesztetnek, mindig, állandóan találnak módot rá, és nem hatja meg őket, ha azt mondom, hogy lehetnék én valami drogos ri*anc is... És állandóan stresszelnek,pl. most is tanulnom kellett volna, de egyszerűen nem vitt rá a lélek, de folyamatosan számonkértek, meg mondogatták, hogy így nem lesz semmi belőlem :( Ahhoz képest megvan a vizsgám, és állást keresek, de még így sem szállnak le rólam, pedig azt hittem, most végre nyugtom lesz, de minden hülyeség miatt beszólnak, pl.hogy pakoljak el a szobámban(mintha közük lenne hozzá) és hasonlók...
Nagyon idegesítő tud lenni,szóval átérzem a helyzetedet. Megbeszélés nem használ, bármit is mondok, már nagyon elegem van...
Bocsánat, tudom, ezzel most nem sokat segítettem, de leírtam, hogy lásd, más is van hasonló helyzetben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!