Változnom kellene? (Hosszú, de fontos. )

Szerintem nincs ezzel semmi gond.Én is valahogy így vagyok vele.Ritkán megyek el nagyobb bulikba,még nyáron sem igazán.Amikor elmegyek végülis jól érzem magam,de utána van,hogy egy hónapig nem megyek.Barátnőimmel szívesen találkozom,mozi vagy bármi,de a minden héten bebszni,beszívni és táncolni nekem se menne.Szerintem a környezetváltozás nyilván jót fog tenni.Jó utat Neked! :) Arra kell gondolnod,hogy neked mi a fontos.Te orvos akarsz lenni.Szerencsére nem vagyunk ugyanolyanok.

Remélem segítettem egy kicsit :)

szerintem nincs baj veled, törekszel arra hogy a maximumot hozd ki magadból, a külföldi tanulás miatt pedig ne aggódj, biztos minden rendben lesz, az embernek ki kell lépnie a komfort zónájából :)

eként sokban hasonlítunk :)

egy majdnem 21 éves lány :))))

Végigolvastam (pedig ilyen hosszút nem szoktam), érdekelt a vége. Nem, szerintem nem normális. Meg kellene értened, hogy az élet nemcsak szakmából áll meg kötelességből, hanem nagyon fontos az, hogy tudj szeretni és hogy szeressenek. A kettő együtt adja az egészet (+ a nyelvek, a hangszerek, a hobbik). Van fizikai egészség és lelki egészség - te tudod ezt közülünk a legjobban.

Elképzelhetőnek tartom, hogy MÉG nem jött el az idje nálat a pasizásnak, ill. nem találtál MÉG olyan pasit, aki annyit érne számodra, hogy nem sajnálnád rá az időt, nem éreznéd úgy, hogy egy fontosabb dologtól veszed el.

De igazság szerint ennek adnék kisebb esélyt. Szerintem inkább arról van szó, hogy nem tanultad meg a kapcsolatokat (mert azokat is tanulni kell). Félsz a csalódástól, ezért inkább bele se kezdesz, és mindenféle kifogásokat hazudsz magadnak, hogy miért nem: nincs időd, nem felel meg a pasi stb.

Ahogy írsz a láthatáron lévő pasiról, az is fura. Csak róla van szó, hogy ő követne téged, ő milyen kedves - de hol vagy TE ebben a kapcsolatban. "Elképzelni a jövőt" nagyon kevés, érezned kell, hogy a JELENBEN akarod, szereted, és ha szereted, akkor értékes időt kell szánni rá.

Megértem, hogy "könnyű" kapcsolatokat nem akarsz, senkinek nem kell akárkivel összefeküdni. De egyet ne felejts el: a komoly kapcsolatok az idő során válnak komollyá, ahogy egyre jobban megismered a másikat. Nem tudod már az elején kimondani, hogy ez egy komoly kapcsolat (csak annyit mondhatsz, hogy te komolyan gondolod az ismerkedést), hiszen nem ismered jól a másikat, akár 1 nap, 1 hét, 1 hónap, de 1-2 év után is kiderülhet, hogy nem ilyen lovat akartál. Ez senkinek nem hibája, ettől még nem leszel könnyűvérű... egyszerűen arról van szó, hogy nem illettetek össze. Minél több embert megismersz, annál jobb lesz az emberismereted, annyál könnyebben választod ki a megfelelő pasit és annál nagyobb valószínűséggel találod meg a párodat. Mert akiről írsz, az inkább jóbarátnak tűnik (ennyiből, amit írtál), nem életed nagy szerelmének.

Ez a folyamat normális esetben tiniként kezdődik és több évig zajlik. Te egy kicsit el vagy késve (nem a pasizásban, hanem a kapcsolatok tanulásában!), de semmi vész, majd bepótolod. De ha még 2-3 év múlva is így érzed, mint most, érdemes pszichológushoz fordulni, mert ha még 30-on túl is itt tartasz, az komoly problémákat okozhat a családalapításban.

Még egy dolog: a szakmai sikereknek csak akkor van értelmük, ha van kivel megosztani. Kell egy társ...