19 éves vagyok, a szüleim még mindig "kisgyerekként" kezelnek. Mit tudnék csinálni? (hosszú, de fontos! )

Én tisztelem és szeretem őket, és próbálom megérteni és tolerálni azt, hogy nem engednek mindent.. de kezd sok lenni, és már nagyon rosszul esik. Én vagyok a családban az egyetlen lánygyerek (tesóm egyáltalán nincs, unokatesóim mind fiúk), szóval én vagyok a "szemük fénye", örülök, hogy vigyáznak rám, de kezd zavaró lenni, hogy úgy kezelnek, mint egy 5 évest.

Szóval.. Nem vagyok nagy "partiarc", de nagy ritkán jó lenne elmenni egyet bulizni, kiereszteni a gőzt, tombolni egyet (persze ők is tudják, hogy ez nálam nem abban merülne ki, hogy kotta részegen fetrengenék a bokorban, és/vagy bedrogozva szaxofonoznék egy csapat pasinak a szórakozóhely mögött... egyszerűen csak jó néha kikapcsolni és táncolni..)

Ők is tudják, hogy nem leszek felelőtlen, nem rúgok be (nyilván 1-2 ital belefér, de ismerem a határaimat, tudom, mikor kell abbahagyni), diszkóban nem szoktam italt venni, máséból meg egyértelműen nem iszok. Mindig többen (7-8 ember) megyünk együtt, hazafele kb. 2 percet kell egyedül sétálnom, bárhova megyünk, egész addig többen lennénk. Tehát tudják, hogy vigyáznék, és azt is, hogy nem egyedül kószálnék, valamiért mégse engednek el szórakozni, csak ritkán. Tavasszal volt a szülinapom, akkor engedtek el életemben először (és eddig utoljára) úgy, hogy maradjak, amíg szeretnék, akkor különböző okok miatt már korán haza kellett mennem mégis. Néha haveri körrel elengednek egy közeli sörözőbe, akkor is 11-ig maradhatok. 19 évem alatt egyetlen egyszer voltam diszkóban, akkor is értem jöttek 3-kor, nem maradhattam ott a barátaimmal)

Életemben egyszer rúgtam be (nem vagyok arra se büszke, és ezt már megbeszéltem velük) viszont akkor is úgy, hogy egy barátomnál volt házibuli, aki 5 percre lakik tőlünk, és szüleim mindenkit ismertek, aki ott volt (tehát volt annyi eszem, hogy nem idegenek között, más városban egy diszkóban rúgok be)

Ha megmondják, mikorra érjek haza, MINDIG hazajövök akkorra, vagy ha valami miatt kések egy pár percet, már írok is nekik egy sms-t. Ugyanígy, ha valamiért átmegyünk egy másik sörözőbe, írok nekik, mindig tudják, hogy hol vagyok, és hogy kikkel. A baráti körömet ismerik.

Soha nem adtam rá okot, hogy ne bízzanak bennem, ezért nem értem a viselkedésüket. Most mennénk pár nap múlva bulizni a barátnőimmel (nyáron eddig mindent kihagytam, egy közös nyaralást, minden partit, most egyszer akartam elmenni egyet bulizni), de nem engednek el, mert hogy aggódnának. Tudom, hogy aggódnának, de hát Istenem, lényegében felnőtt nő vagyok, egyszer egy nyáron igazán elengedhetnének. 1 év múlva megyek egyetemre, nagy eséllyel nem fogok akkortól itthon lakni, egészen addig "ketrecben" akarnak tartani?

Ha megjegyzem nekik ezt, akkor megkapom, hogy "amíg én tartalak el, azt csinálod, amit én mondok". Ha azt említem meg, hogy mások már 14 évesen nyáron minden este hajnalig partiznak részegen, akkor "engem nem érdekel más gyereke"..

Az egyetlen eset, amikor picit talán megengedőbbnek mutatkoznak, az az, amikor barátommal megyünk valahova. Vele elengednek pl. moziba úgy, hogy nem kell sms-t írnom kb. óránként, és egyedül akkor nem kell már egy héttel előtte percre pontosan megmondanom, mikor fogok hazaérni.

Bár volt már, hogy vele voltam (a városban sétálgattunk), amikor anyukám felhívott (nyáron, este 19:30 körül), és leordította a fejem, hogy azonnal jöjjek haza, hogy képzelem, hogy ilyen sokáig maradok. (Mikor mondtam neki, hogy akkor mondjon mindig egy időpontot, amikorra itthon kell lennem, és akkor hazajövök addigra, akkor meg annyit válaszolt, hogy "lehetne ennyi eszem magamtól is, hogy nem maradok késő estig")

Az is cseppet zavar, hogy 19 éves létemre minden este szigorúan elzavarnak aludni este 10-kor, iskolaidőben 9-kor.

Soha nem éltem vissza a bizalmukkal, tehát fogalmam sincs, mit kéne tennem, hogy végre felnőttként kezeljenek, és elfogadják, hogy néhány dologban én szeretnék dönteni, és igenis néha szeretnék szórakozni.

Ha valaki tudna tanácsokat adni, azt megköszönném.

19/L