Elmondanátok? (Hosszú, de fontos! )

Au pair/család-közvetítő honlapokon keresgélek, mint mindig :))

Köszönöm, én is így gondolom. Nem kérdeztek rá konkrétan, még csak most kezdjük az ismerkedést, dehát ez nyilván kiderülne. Hiszen nem akarok úgy tenni majd, mint aki először van ott, mikor az egész ország olyan, mint egyetlen főváros, nem nehéz kiismerni.

Csak ilyenkor mindig eszembe jut a 2. családomból az anyuka, aki akkor bizonyos okok miatt nagyon sürgősen kellett hogy au pairt szerezzen, de később elmondta, ha nem lett volna ilyen sürgős, akkor nem engem választ, mert nagyon aggódott eleinte, hogy mi van, ha fogom magam és úgy döntök onnan is lelépek. Persze ez a félelme megszűnt, mikor már "összemelegedtünk", sőt, ő szerette volna, ha maradok még egy évet. Szóval elégedett volt velem, de lehet, hogy ez a család ki szeretné kérdezni az első excsaládom álláspontját is, hát kinézem belőlük, hogy ők "máshogy emlékeznek", elég csúnyán váltunk el...

Nem, egyáltalán nem vagyok házias. Igazából olyan a munka, mintha főállású anya lenne az ember, otthon egy (vagy több) kisgyerekkel. Házimunka, gyerekvigyázás..18 évesen néha sok volt, de ki lehetett bírni (mondjuk én a családkeresésnél azt is kritériumnak veszem, hogy vasalni nem vagyok hajlandó). És sok családnak van külön takarítónője, akkor pláne minimális a házimunka. Úgyhogy nem kell meggebedni bele.

Őszinte leszek, néha cselédnek éreztem magam, még a "jó" családnál is. Ők igyekeztek, hogy jól érezzem magam, de mikor jöttek hozzájuk barátok látogatóba, és én segítettem pl. a vacsora tálalásában, vagy leszedni az asztalt, mosogatni..hát tudtak úgy nézni rám, hogy Isaura reinkarnációjának éreztem magam :D

De megérte. Nagyon jól éreztem magam, és egy kis háziasság nem árt. Én pl. így tanultam meg főzni.