Miért tesznek úgy, mintha nem is léteznék? Mit csináljak, hogy változzon?

A családból senki sem veszi észre ha valami bajom van, vagy esetleg pont ellenkezően. Nem tudok a szüleimmel mindent megbeszélni, amit szeretnék, mert nem jó a kapcsolatunk hozzá. Nem értem miért ilyenek. Sokszor megkapom, h csak akkor beszélek velük, ha pénz kell. Ez nem teljesen igaz, sokszor szeretnék de nem hagyják, így egyre kevésbé keresem a kommunikáció lehetőségét. Sokszor ha egy helységben vagyunk, szólok, h ne bömböltessék a TV-t vagy a gépen a zenét, mert így beszélni se lehet (pl. ha csak reklám van, vagy nem is nézi senki csak megy, szóval nem azért mert nagyon lefoglalja őket)Vagy csak fázom és bezárnám az ablakot vagy valami, erre elküldenek, h ne korlátozzam őket, menjek csak a saját szobámba. Így nem lehet semmiféle kapcsolatunk, így tényleg már csak akkor szólok hozzájuk, ha muszáj, azaz, ha pénz kell valamire. De ezt nem én akarom így.

Hogyan lehetne ezen változtatni, és egyáltalán érdemes-e próbálkozni, vagy inkább hagyjam, már úgyse vagyok "olyan kicsi"? (bár szerintem a szüleinkkel jobb jóban lenni mindig, kortól függetlenül)