Léteznek még ilyen "érdekházasságok" manapság?

Nem a munkavállalás a lényeg egy érdek házasságban, hanem hogy ne keljen dolgozni! :) :) :)

Biztos sok ilyen házasság van, még ha nem is biztos hogy jol sül el.

Azok a nők akik így gondolkoznak (és megjegyzem itt nem a külföldiekkel kötött házasságokra gondolok, hiszen nagyon sok ilyen van ahol semmi érdek nincsen), azaz hogy csak a hasznot nézik a házasságban, azért teszik ezt, mert le süljestek emberi büszkességükröl a vad ösztönökig ahol egy biztos megélhetést szeretnének megszerezni. Mert sokat szeretnének elérni de keveset szeretnének beleadni.

Igen vannak, Én magam is Németországban élek és érdekes nódon a múltamból sok Nö bukkan fel, hogy "mennyit változtál....tök helyes vagy.....hülye voltam akkor" és még sorolhatnám.

A lényeg, hogy undorító.

Amúgy Én kifogom az ilyen Nöket, mert a volt barátnöm is cak éredkházasságot kötött valakivel.

Igazából hiába eus ország vagyunk a kulturális fal még áll. Nincs olyan mentalitásunk, mint a fejlődő eu országoknak.

Kimenni csak úgy rizikós, pláne, ha nincs beszélt nyelv se. A legkényelmesebb megoldás, ha behálóz valakit, aki már a kényelmes otthonban viszi és legalább annyival előrébb van, hogy nem kell szállás után néznie.

Igen sok ilyen van. Az emberek nem csak úgy felpakolnak és elmennek világot látni, pláne aki nem is talpraesett. A legtöbb ember biztonságra vágyik, hogy legyen egy hely, ahova megtérhet még akkor is ha balul ütnek ki a dolgok. De egy ismeretlen országban. legyen az az eu tagja... ott sincs semmi biztosíték rá, hogy be tudd-e illeszkedni, kap-e munkát.

Ebben az országban élsz? Látod mi folyik körülöttünk?

Csak tippelem, hogy te egy viszonylag jómódú fővárosi, értelmiségi környezetből jöhetsz, hogy ez a kérdés, számodra kérdés.

Vidéken a nincstelenségből induló, otthonról nem sok jót kapott lányok tíz- és százezrei boldogan repülnek egy gazdagabb országba, gazdagabb férfi karjaiba. Igen sokan munkát vállalni mennek ki: ápolónőnek, pincérnek, takarítani etc... és közben mindent megtesznek, hogy egy helyi férfi szemet vessen rájuk. És igen valóban nem kell őket elítélni. Nem ugyanazt dobta a sors a kezdetektől mindenkinek.

Személyesen több olyan anyát is ismerek, akik itthon az anyaotthonból képtelenek voltak kitörni. Egyedül lehetetlen albérletet fenntartani és gyereket nevelni. Hát belementek abba, hogy a gyermekeiket ideiglenesen más nevelje, kimentek külföldre. Ott pár hónap alatt férjet kerítettek és így vihették magukkal a gyermekeiket. Ha nem ezt teszik, soha nem kaphatták volna vissza őket. Ha csak simán munkát vállalnak kinnt, de férfi nincs mellettük abból megint csak nincs annyi pénz, hogy egyszerre fenntartson lakást és gondoskodjon a gyermekei neveléséről...(pláne, hogy a munkaidők, sem épp anyabarátok még nyugaton sem.)