Egyszerűen irritál az anyám. Mit csináljak?

Én megértelek, kb én is így voltam anyámmal ennyi idősen. Az igazság az, hogy így utólag azt érzem, hogy a saját rossz tulajdonságaimat láttam benne és haragudtam rá, mert ilyen és ilyenre nevelt. Haragudtam rá, mert nem láthattam benne olyan megkérdőjelezhetetlen anya képet, amit irigyeltem a kortársaimtól, és mert a hasonlóan rossz tulajdonságaimat az ő számlájára terheltem.

Gondolom, egyedül nevel, így te vagy az egyetlen társasága, akivel mindent megbeszél, akire mindent rázúdít, ezért érzed energiavámpírnak. Netán elég fiatalon is szült téged, és egyke is vagy? Édesanyád nem energiavámpír, hanem magányos.

Megértelek titeket is, akik leszóljátok a kérdezőt, mert igazatok van, hiszen hol van ő 17 évesen, hogy pocskondiázza az anyját, mit tett ő le ehhez az asztalra. DE szerintem szerencsére viszonylag kevesen vagytok olyanok, akiknek tizenévesen már minden gyermekkori illúziója porba dől az anyjával kapcsolatban!

Megjegyzés: ne legyen nagy a szád, simán meg tudnál élni? Dolgoztál már munkahelyen életedben legalább valami nyári munkát heti negyven órában? Csak mert én igen, nem keveset. Csináltam rengeteg MINDENFÉLE feketemunkát diákkoromban, mostanra főállású diplomás alkalmazott vagyok, és elmondhatom, EGÉSZEN MÁS, amikor a munkát azért végzed, hogy legyen zsebpénzed, vagy a megélhetésedért. ÉG ÉS FÖLD!

27F

Aláírom, nektek mennyire irritáló, ha egy fiatal a szüleiről kezd panaszkodni, de szerintetek az a legjobb megoldás, hogy leordítjátok a fejét és elmondjátok, hogy felnőttként sokkal másabb a helyzet és hogy örüljön annak, hogy van egy anyja? Arra még nem gondoltatok, hogy talán ha egy kicsit elképzelitek az ő helyzetét az ő gondolkodásával kissé másabban látnátok át? Nekem azt itt senki se mondja, hogy gyerekként ő nem panaszkodott néha a szüleire, vagy hogy olyan nagyon tisztelte őket 17-18 éves korában. Attól hogy még egyesek a régebbi rendszerben nőttek fel az még nem azt jelenti, hogy nem volt tinédzser. Ennyi. Akkor kellene ennyire dumálni, ha ti egész életetekben tiszteltétek a szüleiteket és egy árva rossz szavatok se volt róla amit egyáltalán nem tudok elképzelni.

Felnőttek és tinédzserek másként látnak bizonyos helyzetet. Mindkét félnek tudnia kell átéreznie a másik helyzetét. A kamaszoknak meg kell érteniük, hogy az a jó, ha vannak szüleik akik gondoskodnak róluk, a felnőtteknek viszont azt kéne megérteni,hogy mi ilyen hamar nem fogjuk úgy látni a helyzetet ahogy azt tőlünk elvárják. Idővel nekünk is benő a feje lágya, és a mi véleményünk is változik. Addig meg azért engedtessék meg, hogy panaszkodjunk egy kicsit.

L/18

11es válaszoló vagyok és felőlem annyi panaszkodik amennyit csak akar. 25 éves vagyok ,szóval elég friss húsnak számítok , de a véleményem a fent leírtakhoz hűen az, hogy igenis egy fiatalnak alkalmazkodnia kell a szüleihez, még ha ez rohadt nehéz is. Nekem szerencsére elég laza anyukám van, és nagyon szeretem, de néha tényleg elküldtem volna a fenébe...úgy 10percig, aztán az esetek 97%ban rájöttem pár nap/ pár hét/ pár év után,hogy igaza van. Ma már külön élek és van egy jó állásom, szerető vőlegényem, stb. és ezt nagyrészt édesanyámnak köszönhetem, aki egyedül nevelt fel és akinek köszönhetően a bulizás mellett mindig első volt a tanulás és az utazás (na nem luxusszállók ,hanem cserediákprogramok a suliban) ennek köszönhetően beszélek jól angolul és németül, van jó melóm,stb.

Az egyetem mellett én is dolgoztam és tényleg egészen más csak egy laptopért/telefonért/szigetbérletért dolgozni, mint vízért, gázért, fűtésért, stb.

Igenis megalkuvónak kell lennie,mivel nem alkoholista az anyja, nem veri, nem hanyagolja el,stb.

Ha elköltözött és a saját lábára állt akkor majd számot vethet az anyai irritációval, addig viszont a saját életére koncentráljon és hozza ki belőle a legtöbbet. Gyerekes hisztikkel csak ront a saját helyzetén.

#2. vagyok, egyidős veled. Igen, haragudtam már anyukámra, sőt, biztosan panaszkodtam is rá, mert néha vele sem könnyű, ő is ember. De olyat soha nem mondtam, hogy irritál, meg hogy ÖRÖKÖLTEM, hogy utálom az anyám. Olyat meg főleg nem, hogy taszít.

Engem is egyedül nevel, nem könnyű, de hálás vagyok neki, mert mindent megtesz értem, meg a húgomért, mindent, amit tud, megad nekünk. Te nem írtál olyat, hogy éheztet, bezár a házba, dolgoztat, ver, tehát alapjában véve nem lehet olyan rossz anya. Sőt, valószínűleg te vagy túl elkényeztetett, ezért nem tudod megbecsülni. Sajnállak.

11 vagyok.

persze,hogy nem így látná,írtam is, hogy puffogtam én is eleget, de utólag be kellet látnom,hogy igaza volt...na persze ezt nem mondtam el neki...