Nem tudom mi tévő legyek. Évekig hitegetett, bocsássam ezt meg, vagy adjam ki az útját?
Sziasztok!
Előre is elnézést, ha hosszú lesz, megpróbálom a lehető legrövidebben leírni a problémám.
Van egy férfi az életemben, akivel nagyon szerettük egymást, mégsem voltunk együtt bizonyos okok miatt, amit most nem firtatnék, mert lényegtelen, csak az a fontos, hogy ez az ő döntése volt, és kizárólag ő tudta volna úgy alakítani, hogy mi együtt lehessünk. Ezek alapján biztos máris sokan azt gondoljátok, hogy akkor nem is szeretett, de ez nem igaz. Szerettük egymást, de volt egy problémája (nem 3. fél, nem ilyen jellegű).
Engem azzal tartott maga mellett, hogy mindig megígérte, hogy együtt leszünk viszonylag látható időponton belül. Ezt évekig játszotta velem, tudom én is hülye vagyok, hogy nem léptem ki előbb. Idén január óta hivatalosan már nem várok rá. Nincs senkim azóta, vele pedig még kommunikálunk, igaz, minimálisan. Ő azt mondta nem tesz le rólam és legésőbb július végéig tesz azért, hogy együtt lehessünk. Bár már nem állok mellette ugye év eleje óta, megint csak hittem neki. És itt a július vége. Ő pedig ismét azt mondja, hogy még nem megy, de még pár hetet kér. Vagyis nem kér, hiszen már nem várok rá elvileg, de azt mondja pár hét és eljön hozzám.
Én pedig nem tudom mit csináljak. Megmondtam neki, hogy a július végét is ő mondta és ez már a 60. időpontunk volt és nem lesz 61. Ha július 31-ig nem jön ide hozzám, akkor többet lehetősége sem lesz rá és felejtsen el egy életre. Ő erre persze azt mondja, hogy őt nem érdekli mit mondok, ide fog jönni, amint "tud" és vissza fog hódítani.
Ezzel kapcsolatban lenne a kérdésem... hogy én erre adjak-e neki esélyt, találkozzam-e vele, ha ő jönni akar? Vagy tartsam magam ahhoz, amit mondtam, hogy elég volt és ez a hajó már elment, amiből következően nem fogok lehetőséget adni se a találkozásra, se többre?
Azért vagyok dilemmában, mert undorító, amit velem művelt, egyszerűen felfoghatatlan, hogy éveken át láncolt magához az ígéreteivel és ennyi ideig elnézte, hogy szenvedek emiatt. És nagyon elég volt a hülyének nézésből az időpontokat illetően is, arról nem is beszélve, hogy abból is elég volt, hogy ő diktál. Nem tudom neki megbocsátani ezeket az éveket, és nem is akarom. Nem akarom őt bolddoggá tenni, mert én túl sokat szenvedtem miatta.
Másik oldalról viszont be kell látnom, hogy életemben nem találkoztam még ilyen férfival, nem hiába nem volt máshoz közöm, míg rá vártam. Annyira összeillünk, olyan jól kiegészítjük egymást. Senki mással nem tudok úgy beszélgetni... Tudom, hogy szép életünk lenne együtt, de ehhez nekem le kéne nyelnem mindazt, amit ő elkövetett. És nem tudom, hogy ezt meg kell-e tennem, vagy sem. Nyissak felé, ha úgy adódik, vagy véglegesen zárkózzam el előle? Ti mit tennétek?
Jó, akkor válaszolok a kérdésre:
Ha van még pár felesleges éved, akkor várj rá nyugodtan, ahogy eddig is tetted. Majd ha már klimax-olsz, akkor kapj észbe.
De ha normális kapcsolatot akarsz, normális férfivel, akkor hagyd ott.
Nem értem, hogy miért nehéz a döntés?
"Azért vagyok dilemmában, mert undorító, amit velem művelt, egyszerűen felfoghatatlan, hogy éveken át láncolt magához az ígéreteivel és ennyi ideig elnézte, hogy szenvedek emiatt. És nagyon elég volt a hülyének nézésből az időpontokat illetően is, arról nem is beszélve, hogy abból is elég volt, hogy ő diktál. Nem tudom neki megbocsátani ezeket az éveket, és nem is akarom. Nem akarom őt bolddoggá tenni, mert én túl sokat szenvedtem miatta.
Másik oldalról viszont be kell látnom, hogy életemben nem találkoztam még ilyen férfival, nem hiába nem volt máshoz közöm, míg rá vártam. Annyira összeillünk, olyan jól kiegészítjük egymást. Senki mással nem tudok úgy beszélgetni... Tudom, hogy szép életünk lenne együtt, de ehhez nekem le kéne nyelnem mindazt, amit ő elkövetett. És nem tudom, hogy ezt meg kell-e tennem, vagy sem. Nyissak felé, ha úgy adódik, vagy véglegesen zárkózzam el előle? Ti mit tennétek?"
Nem láncolt magához évekig, te döntöttél úgy, hogy vársz rá. Azért ő diktál, mert te így akarod. Nem miatta szenvedtél, hanem a saját döntéseid miatt. Gondolom pisztolyt nem tartott a fejedhez, tehát szabadon döntöttél úgy, ahogy. De ha nem tudod neki megbocsájtani, hogy te így döntöttél, akkor ebből nem lehet kapcsolat soha.
Egyébként meg megértelek, mert van valaki akit nagyon szeretek, de néha úgy érzem, hogy ha valaha meggondolná magát velem kapcsolatban, akkor azt mondanám elkésett, mert mit hülyített eddig?! De nem ő hülyít, én hülyítem magam, és valójában nem is haragszom rá. Magamra haragudhatnék, de annak sem lenne sok értelme.
Viszont ez az önértékelési probléma... Hát érdekes dolog, nem is tudom hogy hová tegyem.
Tök felesleges volt kiírnom a kérdést... na mindegy. De akkor felteszem még egyszer azt, amire választ várok:
ha felhívna, vagy ideállítana, akkor én adjak-e neki esélyt arra, hogy bebizonyítsa, nem olyan, mint amilyennek képzelem (az én szememben is eléggé "összement" ennyi idő után), vagy ne? Nyilván, ha a való életben sz.r lenne vele, nem maradnék ott. Bennem továbbra is az tartja a lelket, hogy milyen lenne együtt.
Tehát: ADJAK NEKI ESÉLYT ARRA, HOGY JÓVÁ TEGYE AZ ELMÚLT IDŐSZAKOT VAGY EZ ELEVE JÓVÁTEHETETLEN?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!