Mennyi ideig normális gyászolni egy kapcsolatot? Ha valakit nagyon-nagyon szerettetek, de ő szakított veletek? Nálatok ez hogy volt?

Az első nagy szerelmnél mikor szakított majdnem egy évig reméltem,hogy kibékülünk. Aztán pont akkor akart újra összajönni velem,mikor megismertem a párom. De számomra akkor már csak a párom létezett:) Azóta több év telt el és nagyon boldogok vagyunk. A környezetemben nagyon gyakran látom,hogy szakítás után az egyik fél nagyon akarja a kapcsolatot és a másik nem,aztán mikor az aki nagyon akarta összejön valakivel,akkor a volt párja elkezd teperni. Nem véletlenűl mondják,hogy mindenkinek az kell,akiért küzdeni kell. Csak az a kérdés,hogy aztán mi lenne,ha újra megszerezné...

A szerelmünk elvesztésének feldolgozása tényleg hasonló ahhoz a folyamathoz, mint amikor az elhunyt szeretteinket gyászoljuk. vagyis olyankor is fellépnek a gyászreakciók. ez az időszak változó, attól függ, vannak-e olyan dolgok az életünkben, amik tartósan kitölthetik az űrt, értelmes célok, illetve olyan személyek, akikkel bizalmas a viszonyunk, akikre lehet támaszkodni. Ha vannak, akkor a gyászfolyamat mondhatni "normálisan" zajlik, eleinte siratjuk, akit elvesztettünk, nagyon fáj, kétségbeesünk, kilátástalannak látunk mindent, majd idővel belenyugszunk, elfogadjuk azaz túllépünk rajta, de az emlék attól még a szívünkben él, csak már nem mardosó fájdalommal gondolunk vissza rá. pszichológusok szerint az egész folyamat körülbelül 2-3 év. lehet benne valami, nekem is kb. 2 évembe telt feldolgozni, hogy az egyik nagy szerelmem lelépett, de ráadásul úgy, hogy előtte úgy megbántott, mint még soha senki talán. én akkor a tanulásba temetkeztem és a barátaimmal vigasztalódtam, de ffire nézni másfél évig nem tudtam. az a fontos, hogy találj egy célt, ami leköt, és addig sem a szerelmeddel közösen eltöltött szép órákról ábrándozol. eleinte én is csak ezekre tudtam gondolni, miközben csendesen zokogtam, de aztán ennek úgy vetettem apránként véget, hogy néhány naponta engedélyeztem magamnak 1-2 óra bőgést, amikor senki nem volt otthon. a többi időben meg tanultam meg elfoglaltam magam. továbbá óriási közhely, de az idő tényleg gyógyír a sebekre. idővel te is meggyógyulsz, csak ne hagyd el magad.