Szerintetek miért változott meg a párom viselkedése?
2,5 éve vagyunk együtt. Még nem élünk együtt, de tervben van. Kezdetben állandóan sms-ekkel bombázott, hívott és élvezte hallgatni a "csacsogásom". (Értem én, hogy az a kezdeti fellángolás volt és tepert értem.) De soha nem mondta, hogy szeret. Nem is nagyon éreztem rajta, hogy annyira mély érzései lennének. Talán 1 év is eltelt, mire kimondta hogy bármennyire is tiltakozott ellene belém szeretett. Most, ha együtt vagyunk számtalanszor elmondja, kedves velem, figyelmes és törődő. Érezteti és mondja is, hogy napról napra jobban szeret és imád. Aztán ha nem vagyunk együtt, és olyan kedve van képes és nem hív fel napokig. Ezt nagyon rosszul viselem. Nem azt várom el tőle, hogy állandóan hívogasson, sms-eket írjon. De az, hogy neki napi egy sms megerőltető, vagy hogy fel sem hív hogy mégis milyen napom volt stb. ..az rosszul esik. Próbáltam vele erről beszélni, de nem érti a problémám. Azt mondja ha 2 nappal előtte közölte, hogy szeret az nem változik és ugyis tudja mit csinálok egész nap. Én is dolgozon ő is, ha valami fontos történik úgyis hívjuk egymást. És szerinte kell nyugi, mert van, hogy egyedül szeretne lenni és akkor fárasztom a telefonhívásaimmal. És szerinte én hisztizek és a semmin veszekszem. Mert persze, ha ő nem keres én már csak azért sem hívom. Aztán amikor jelentkezik úgy csinál mintha semmi nem történt volna és megkapom hogy már "megint mi bajom van"?? És én rázúdítom minden bajomat ami addig amíg nem keresett felgyűlt bennem! Tényleg nagy kérés lenne a párom felé, ha nem vagyunk együtt legalább a nap végén írjon egy sms-t, hogy tudjam minden rendben van vele?
Azt is mondta én is foglaljam el magam és ne mindig vele foglalkozzak. Ne várjak a telefonhívására, sms-ére. Mert néha az már túl sok neki. És értsem meg, van hogy magányra vágyik és ha egy nap nem jelentkezik az még nem jelent semmit. Attól ő még ugyan úgy szeret és ugyan úgy körülöttem forognak a gondolatai.
Mit gondoltok?
Csak olvastam és olvastam és mire a végére értem nem tudtam miről szól a regényed, mert olyan unalmas, üres picsogás volt, hogy tökre elkalandoztak a gondolataim.
Remélem érted.
Köszönöm!
Nem éreztem magam tapadósnak, de lehet igazatok van! Mostanában semmi különösebb elfoglaltságom nincs csak a párom! Azon gondolkodok épp mit csinál, miért nem hív stb. Volt egy kis törés a kapcsolatunkban, megingott a bizalmam felé(bár végül kiderült, hogy nem történt semmi csak a rosszakarók szerettek volna szétszedni minket) De azóta csak akkor érzem jól magam, ha ott van mellettem. És az "ellenőrzésem" alatt van. Tényleg nagyon rátelepedtem az utóbbi időben. Muszáj változnom, mert én valójában nem vagyok ilyen!
Az én barátom is ilyen, bár mi ennek ellenére beszélgetünk minden nap. De ha nem beszélnénk, szerintem azt se bánná:))
Ő is olyan, hogy simán elfoglalja magát, akkor jól érzi magát, ha vele vagyok, amúgy meg egyedül is jól elvan.
Sokáig tartott nekem ezt elfogadni, de megtanultam én is elfoglalni magam, és így nem lógok rajta minden nap. Mi minden hétvégét együtt töltünk, és naponta beszélünk 2-3 órát.
De ezt így leírva amúgy én is soknak találom, de ha benne vagyok a beszélgetésben, meg kevésnek tűnik.
Foglald el magad, tényleg, mert ebből nem fog jó kisülni.
Igen, ez ismerős. Én is hisztiztem, hogy miért nem hallok róla pár napig, miért nem keres, miért nem kapok egy SMS-t vagy hívást. Megunta. Már mással jár. :(
De amúgy az az idegeimre megy mikor egy pasi eleinte előadja magát valamilyennek, aztán csodálkozik mikor az ember azt várja, hogy maradjon is olyan...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!